– “Nem kényszeríthetsz arra, hogy vigyázzak a gyerekedre, és nem hagyhatok ki egy estét a barátaimmal az unokám miatt. Te szültél, neked kell számolnod az erőddel.
Valami más miatt volt rossz kedve, gondoltam, ezért beszélt durván. Elvégre nemcsak nyugdíjas, hanem dolgozik is, így logikus, hogy magára akar időt szánni, és nem másokkal foglalkozni. A feleség azonban megsértődött anyósa szavain.
– Az anyád soha nem segített nekünk Robertrel. Mindig csak a szüleimnek kell átrohanniuk a városon, hogy felvegyék vagy leüljenek az unokájukkal. Ez valahogy nem igazságos…
De hogyan lehet anyát erre rávenni? Már elfelejtette, hogy gyerekkorában mindig a nagymamámra hagyott, mert dolgozott. Nekem nem volt apám, megrögzött alkoholista volt, nem érdekelte a család, szóval anyám maga is egy kicsit férfigyűlölő, de ez nem vonatkozhat az unokájára. Soha életemben nem tettem neki semmi rosszat. Ellenkezőleg, minden az ő kedvéért és érte van, és jó lenne, ha legalább időnként belépne a helyemre, és leülhetne az unokájával. Róbert engedelmes és nyugodt, tökéletesen ül magától, csak gondozásra és etetésre van szüksége. De anyám még csak meg sem akarja próbálni.
Hogyan győzhetném meg? És úgy, hogy ne kelljen megint kellemetlen megrovással szembesülnöm.
