Egész felnőtt koromban a nagymamámmal éltem. Négyéves koromtól ő nevelt fel, mert anyámat megfosztották a szülői jogoktól, apámat pedig nem érdekelte a létezésem. Elvitt a faluban élő nagyanyámhoz, és meggyőzte, hogy neveljen fel. Nagyon ritkán látogatott meg minket, és soha nem voltak meleg emlékeim vele kapcsolatban. Amikor harmadik osztályos voltam, valami idegennel együtt eljött hozzám és a nagymamámhoz. Akkor a nagymamám elküldött sétálni, hogy ne legyek tanúja a beszélgetésüknek. Amikor hazaértem, már nem voltak ott, és a nagymamám sírt. Amikor megkérdeztem, mi történt, a nagymamám azt mondta, hogy soha többé nem fogom látni az apámat.
Valahogy közömbös voltam, mert számomra csak a nagymamám volt az igazi apa. A középiskolában szenvedélyesen szerettem varrni, és nagyon jó voltam benne. Aztán a falunk legjobb szabója azt tanácsolta, hogy menjek főiskolára, és tanuljak meg hivatásszerűen varrni. Beiratkoztam a szakiskolába a városban, ahol apám élt. A tanulás évei alatt soha nem találkoztam vele, és nem is kerestem. Ebben a városban találkoztam csak a szerelmemmel – Frankkel. Nagyanyám azonnal megkedvelte Franket, és áldását adta rá. Házasságkötésem után gyakran látogattam nagymamámat, és a legutóbbi látogatásom alkalmával sikerült örömet szereznem neki a terhességem hírével. Sajnos nagymamámnak nem volt ideje látni a dédunokáját…
Nagymamám halála után az ügyvédek felbontották a végrendeletét, és természetesen minden vagyonát rám hagyta. Hat hónappal nagyanyám halála után hirtelen megjelent apám. Egyáltalán nem ismertem meg. Nem mondta, hogy hogy van, hogy nem látogatott meg minket, vagy ilyesmi. Csak elkezdte követelni a részét az örökségből. Akkor már lehetetlen volt megállítani. Mondtam, hogy nincs joga, mert még a nagymamám temetésén sem volt ott. Nem vitatkozott velem, és úgy döntött, hogy beperel. A bíróság természetesen az én oldalamon állt, és neki nem volt joga semmihez. Frankkel ebből a pénzből nyitottunk egy saját szabóságot, és sikerült jó minőséget elérnem, és a márkánk hamarosan felismerhetővé vált a városban. Végtelenül hálás vagyok a nagymamámnak, amiért nagyban hozzájárult a nevelésemhez és a támogatásához, még halála után is.
