A bátyám azt mondta, hogy elhozza a menyét, hogy találkozzunk. Mindenre számítottunk, csak arra nem, amit láttunk.
A bátyám az elmúlt hat évben külföldön élt és dolgozott. Több éve nem járt itthon. Már 28 éves. A szüleim nagyon aggódtak a magánélete miatt. Egész életében kissé zárkózott volt, és kissé kerülte az ellenkező nemet. Én 10 évvel fiatalabb vagyok nála. Anyukám nagyon várta az unokákat a legidősebb fiától. Gyakran mondta neki, hogy gondoljon a családjára, de ő mindig elhárította ezt.
Anya még abba is beletörődött, hogy soha nem lesz tőle unokája. Egy hónappal ezelőtt azonban Mark mindenkit meglepett a hírrel, hogy hamarosan megérkezik a menyasszonyával. Az emberek elkezdtek kérdezősködni róla. Ő vonakodott válaszolni. Nem szerette, ha beleszólnak a magánéletébe. A bátyám menyasszonyáról csak annyit tudtunk, hogy német, és hogy két évvel idősebb nála.
Két hónappal később érkeztek meg, amikor a bátyám szabadságon volt. Anyám megterített egy nagy asztalt, és felkészült a vendégek fogadására. A bátyám barátnője jó benyomást tett rám. Visszafogottan és illemtudóan viselkedett. Voltak kommunikációs nehézségek, mert a bátyámnak kellett mindent lefordítania. Anyám nem szerette a menyasszonyt. Miután visszavezettek a szállodába, anyám kezdett felháborodni. -Hát nincs elég honfitársam? Miért kell neki egy külföldi? Még csak nem is evett semmit az este folyamán, és ha egy lánynak rossz az étvágya, nem lesz képes egészséges utódokat szülni. Ráadásul a mi kultúránkat sem tudja majd átadni a gyerekeinek.
Abban is biztos vagyok, hogy nem háztartásbeli. Láttad az úri kezeit? Megpróbáltam becsapni anyámat: – Anya, az a lényeg, hogy boldogok legyenek együtt. Ez nem számít? De anyám ragaszkodott a véleményéhez. Aztán dührohamot kapott a bátyám. Ő feladta, és elment, és azután nem jött a szüleihez. Nem kommunikál anyámmal. Pedig szerény esküvőjük volt azzal a lánnyal Németországban. Ezért nem tudnak a szülők csak úgy örülni a gyerekeiknek? Szükséges beavatkozni az életükbe?
