A férjemnek szeretője van. Egyáltalán nincs problémám az oldalukkal. Még találkozóm is volt ezzel a nővel. Nem haragudtam rá, és hülyeségnek tartottam, hogy a férje miatt vitatkozunk.
Leültünk vele és beszélgettünk egy darabig. Kiderült, hogy egy jó nő. Ahogy beszélgettünk, úgy tűnt, hogy már évek óta barátok vagyunk, és még ajándékokat is cseréltünk.
Később a férfi és a barátnője úgy döntöttek, hogy esküvőt tartanak. Persze nem igazi esküvőt. Engem nem zavart, így egyszerre kezdtünk el edzeni. Segítettem a kedvesemnek kiválasztani egy gyönyörű menyasszonyi ruhát, ő pedig tanácsot adott, hogy milyen estélyi ruhát vegyek fel. Úgy döntöttek, hogy a szertartást nálunk tartják. Én voltam a tanú. Minden nagyon romantikus volt, de nem volt anyakönyvi hivatal.
Az esküvő napján reggel felkeltünk, elvégeztük az utolsó előkészületeket, és elkezdtünk készülődni. Segítettem a barátnőmnek felvenni a bő ruhát. Aztán bementünk a terembe, és utána megígértük egymásnak, hogy mindig barátok leszünk. A pár szenvedélyesen megcsókolta egymást.
A nászéjszakájuk nálunk volt. Amikor a férjem elaludt, a feleségem lejött a konyhámba, ahol sokáig ültünk és beszélgettünk. Kellemes és baráti beszélgetés volt. Valójában sok közös vonásunk volt.
Engem egyáltalán nem zavart ez a helyzet. Még azt is mondhatom, hogy boldognak érzem magam. Mert a feleségemmel sokat kommunikálunk, és sok időt töltünk együtt. Most már van kivel elmenni vásárolni, a parkba vagy a bálba. Úgy gondolom, hogy a feleségemmel való kapcsolatunk mindig fontosabb lesz, mint bármelyik férfié.
Mit gondolsz erről a fajta barátságról?
