A nő már 5 éve egyedül élt. Nem volt új férje, bár sok férfi hajlandó volt feleségül venni. Egy fővárosi lakásban élt, saját vállalkozása volt, és gyönyörű, önellátó nő volt. De még mindig boldog volt…..
Férje halála után teljesen magába zárkózott. Aztán egy idő után a fővárosban kezdett karriert építeni, próbált pénzt keresni és segíteni idős szüleinek. Egyetlen dolgot sajnált: nem szült gyermeket a férjétől, és most nincs kinek élnie.
Most a nő 37 éves. Befogadta unokatestvére lányát. A lány elsőéves egyetemista, aki a tanulmányai alatt a nővel élt.
– Még mindig egyedül van, a lányom pedig segít a házimunkában és a bevásárlásban. Szorgalmas, nem bulizós, rendes lány. Miért kell neki kollégiumban meghúznia magát, ha vannak rokonai a fővárosban?” – győzködte a nőt telefonon egy távoli rokon. Sokat nem tehetünk, de havi pár ezret összekaparunk.
Az asszony persze egy fillért sem vett el a lánytól, hanem mindent ráhagyott. Így a lánynak volt költségvetése a saját szükségleteire.
Négy év telt el, és a lány már hazajött az iskolából. Az asszony annyira megszokta, hogy nem akarta elengedni a lányt. Nem voltak szomorúak együtt: hétköznapokon mindig filmet néztek és az új barátokról beszélgettek, hétvégén pedig elmentek a bevásárlóközpontba vásárolni vagy szórakozni. A lánynak nagyon tetszett ez a fővárosi élet, és hamar megszokta az új otthont, de haza kellett térnie.
Amikor a lány visszatért, teljesen megfeledkezett a nagynénjéről. Nem hívta fel és nem írt neki. A nő megpróbálta felhívni a rokonát, de senki sem vette fel a telefont.
– A lány férjhez megy! – vigasztalta az egyik rokon a nőt a hívás közben – Júliusban, 20-án. A lány új házában fognak ünnepelni. Ön az, akit felhívtak? A lány olyan sokáig élt veled. Engem kellett volna meghívniuk…
– Nem, nem hívtak – lepődött meg a nő. Bár rájött, hogy már elvégezte a dolgát. Nem vett el pénzt a lánytól, nem szidta, és igyekezett jó barátja lenni.
A nő úgy döntött, hogy meghívás nélkül megy. Úgy gondolta, hogy nem fogják kirúgni… főleg nem ajándékkal.
Amikor a nő megérkezett a házhoz, megkérte a sofőrt, hogy álljon meg két házzal korábban. A néni hangos zene és emberek nevetése hallatán ment. Már régen nem járt itt, és minden annyira megváltozott: új műanyag ablakok, térkő, kert és egy garázs két autóval. A néni őszintén örült az unokahúgának.
A lány férjhez ment egy üzletemberhez. Azonban semmi köze nem volt az előző lányhoz: feketére festette a haját, vízipipázott, és rossz szavakat használt a kiejtésében.
Ekkor az asszony meglátta unokatestvérét, aki felkiáltott:
– Hé, húgom! Miért jöttél meghívó nélkül?” – kérdezte, miközben kikapcsolta a zenét.
– Azt hittem, a meghívóm elveszett a postán. Hol van a menyasszony? Gratulálni akarok neki. – kérdezte a nő méltóságteljesen.
– És ki ismeri őt! – nevetett a néni. – Egy fotózáson van, mi pedig várjuk őt. Talán ha gyakrabban jönne, tudná, hogy néz ki. Különben nem lát semmit. A mi lányunk megváltozott, gazdag emberhez megy férjhez, és te semmit sem tudsz róla. Nincs lelkiismereted. Takarodj innen, és ne rontsd el a nyaralásunkat!
– Megértettem. Boldogságot és szeretetet az ifjú párnak. Viszontlátásra!” – a nő elhagyta az udvart, gondosan becsukva maga mögött a kaput.
Útközben felhívta az ott élő rokonait, és megkérte, hogy látogassa meg őket.
– “Természetesen, jöjjenek! Majd mi megterítünk!” – a válasz kicsit felvidította az asszonyt.
– Ez borzasztó! Mi nem tudtuk. Ne aggódjatok! Olyan híressé tesszük majd az egész családban, hogy alig lehet majd elhinni!” – Néhány órával később az asszony az asztalnál ült, és hallgatta a részvétnyilvánító szavakat.
Visszament, és a vonaton álmot látott, amelyben gyermeket várt. Felébredve a nő arra gondolt, hogy hol keresse ezt a gyermeket? Hogy teherbe essen és megszülje? Már korábban meg kellett volna tennie.
A vonatról leszállva a nő szeme egy hatalmas szociális hirdetésen akadt meg, amelyen árvaházi gyerekek képe volt látható.
– “Miért is ne?” – kérdezte hangosan a nő.
Hat hónap telt el, és a nő közelebbről szemügyre vette az egyik árvaházi kislányt, aki megszólította:
– Anya, mikor viszel haza?
– Hamarosan, drágám, hamarosan. Egy hét múlva lesz egy találkozó. Minden jól fog menni. És akkor rögtön elviszlek. Légy türelmes, drágám, csak még egy kicsit.
