A srác éhesen tért haza. Már este nyolc óra volt, pedig reggel még csak két szendvicset sikerült lenyelnie. A buszmegállóban meglátott egy kis boltot, ahol finom pirítósokat készítettek. Azonnal eszébe jutott a gyerekkora, hogy az édesanyja mindig a legnagyobb pirítóst vette neki egy nagy pohár kvasszal. Azonnal dupla adagot rendelt.
A kövér nő gondosan becsomagolt mindent egy szalvétába, adott neki egy műanyag villát és egy eldobható tányért. A fickó már éppen elkezdett volna enni, de egy átható nyikorgást hallott.
– Miau, – mintha a szürke macskája szólítaná.
Figyelmesen nézte a fiút, és nem fordította el a tekintetét. Leült és megnyalta magát.
– Kérsz egy szeletet?
– Miaú – mondta a bolyhos, és közelebb szaladt a férfihez.
A fiú óvatosan feldarabolt egy pirítóst, és mindent egy szalvétára tett.
– Cicus, cicus – szólította a fiú a macskát, mintha az asztalhoz hívná.
A macska felszaladt, és néhány másodperc múlva már semmi sem maradt a szalvétán. A bolyhos csak nyalogatta és szeretettel nézett a fiúra.
– Biztos régóta nem evett semmit. Hát, vedd el az enyémet, nem vagyok éhes – mosolygott a férfi, és egy-egy morzsát dobott a macskának. A macska hátsó lábaira állt, amikor meglátta, hogy a fiú keze a pirítós után nyúl.
Hálából hangosan dorombolni kezdett, és a srác téli papucsához dörgölőzött.
– Hát akkor itt várjatok meg! Majd veszek neked még. Odakint még hideg van, és legalább tisztességesen megebédelhetsz, szegénykém.
A fiú besietett a boltba.
– Jó reggelt! Megint dupla adagot kérek, és ezúttal minél több húst tegyél bele, hogy ne ragadjon össze a tészta!
Gondosan mindent egy zacskóba tett, és a padhoz szaladt. Bolyhos ott várta őt.
– “És ki kergetett ki téged így az otthonodból? Egy gyönyörű és telivér macska, és olyan jól nevelt, várt rám.
Az állat csak mohón nyelte a húsdarabokat.
– “Ó, te aztán nagy bajban vagy!” – kiáltott fel a fickó, amikor a macska a lábára ugrott, és mancsaival gyengéden masszírozta a nyakát. Úgy tűnik, hogy a macska így köszöni meg.
A férfi sokáig ölelte a macskát. Érezte, hogy hosszú csápjai csiklandozzák az orrát, és dorombolt, mintha altatódalt akarna énekelni.
– Tudod, macska, elviszlek magamhoz. Egyedül élek, nincs senki. Szóval te leszel a szobatársam. Ne aggódj, van neked tejem, és még egy darab kolbász is. És nem leszek szomorú, hogy élni fogok, és neked végre lesz otthonod!
Felállt a padok mögül, és elindult az udvar felé.
– Uram, várjon egy percet! – hallott egy ismerős hangot.
A fickó észrevette, hogy ugyanaz a kövér hölgy, aki a pirítósokat adta el neki, siet a boltból.
– Tessék, vegye el, tíz darab van belőle, elég lesz magának.
– Asszonyom, de én nem rendeltem egyet sem. És nincs elég pénzem ennyi adagra.
– Nem, ne utasítsa vissza. Attól az egyenruhás úriembertől van – mutatott a nő egy rendőrruhás fiatalemberre.
Néhány látogató a tisztelet jeléül tapsolni kezdte a fiatalembert. A fickó pedig levette a sapkáját, egy kis meghajlással hazament.
Így talált a férfi aznap este egy igazi barátra. És nem a pohárköszöntőkről volt szó. Hiszen sok ember van a világon, de nem mindenki büszkélkedhet jó szívvel és a védtelenek iránti együttérzéssel.
