János éhesen és fáradtan térne haza a munkából, az asztalon pedig – tészta semmivel – semmiféle szósz, semmiféle kolbász, nemhogy a közelben szelet… Minden alkalommal szerencsét próbál, a feleségét kérdezi: “Talán van valami a hűtőben? A tészta túl sok ahhoz, hogy megehessem. Erre a felesége csak a vállát vonogatja, mondván: “Az anyám miatt van.
A helyzet az, hogy Johnt elbocsátották, és bár korábban ő volt a legjobb szakember a szakterületén a városban, most nincs munkája. Rájött, hogy nem fog egyhamar új állást találni, ezért elvállalt egy órás férjként” munkát. Minden nap korán elment otthonról, hogy ne lássa az anyósa arcát (akkoriban még vele élt), kiült a parkba, figyelte az internetet, elküldte az önéletrajzát, két állás között interjúkra járt, este pedig hazament és lefeküdt.
Egyik nap, mint mindig, hazaért a munkából, és látta, hogy a tűzhelyen egy fazék gombóc víz áll, az asztalon pedig ugyanaz a tészta, mint tegnap, csak rosszabbul nézett ki.
– Kaphatnék legalább öt gombócot? Hát ezt a tésztát nem tudom megenni – mondta nyugodtan és halkan, hogy anyósa ne vegye panasznak a szavait, de… nem jött be. Az anyósa rátámadt. Élősködőnek, lógósnak, alfonnak nevezte. Amikor azt mondta, hogy legalább köszönje meg neki, amije van, mert ő sem keres pénzt a tésztára, János felállt a helyéről: “Köszönöm” – mondta, letette az asztalra az anyósa lakásának kulcsát, összeszedte a holmiját, és elment. És elment az anyjához. Bármilyen furcsán hangzik, egy hét után az anyjánál talált munkát. Talán annyira hatással volt rá a normális étel…
Később az anyja hallotta, hogy a fia lakást akart bérelni, de a főbérlőkkel folytatott beszélgetés során soha nem említette a terhes feleségét vagy a közelgő családbővülést. “Nem akarja magával vinni a feleségét?” – gondolta az anya. – Ha megkapom az első fizetésemet, elmegyek – mondta John, és tartotta a szavát.
Miután hallott a veje sikeréről, az anyósa felhívta az édesanyját. – A fia nem válaszol a hívásainkra. Elolvassa az üzeneteinket, de ott sem válaszol. Mondd meg neki, hogy hagyja abba a bolondozást, és menjen vissza a terhes feleségéhez. Ez nem férfias, ez nem férfias… A tésztámnak köszönheti, hogy így jár. Már bérel egy lakást.
Hát, ezt gondolta az anyósa, de a makaróni mást mutatott Jánosnak – nem az anyósa bölcsességét, hanem azt, hogy a felesége csak pénzzel akarja őt. Csak a saját anyja fogadta el őt pénz nélkül.
