Az öt év külföldön töltött élet egyszerűen elviselhetetlen volt. Amikor megérkeztek a szülőföldjükre, külön utakon jártak…
– Mama, várj! Egy nap múlva ott leszünk!” – kiáltott lánya, Leila örömteli hangon a telefonba.
Az anya nem tudta visszatartani a könnyeit. Végre hazarepült a lánya egy másik országból, ahol a barátjával pénzt kerestek az esküvőjükre.
– Tóni! Micsoda öröm! Jön a mi Leilánk! Megünnepeljük az esküvőt!
Egész másnap Leila családja az ifjú pár érkezésére készült. Anya és apa egyszerre volt annyira boldog és rémült, hogy nem értették, mi történik. A szülőket különös izgalommal töltötte el, hogy gyermekük férjhez megy. Elvégre a lány olyan nagy segítség volt a szüleinek. Azonban ismerve a lányuk természetét, aggódtak, hogy vajon jól alakul-e az élet, és nem véletlenül!
Nos, végre eljött a várva várt pillanat. Megérkezett a lány és a vő! De csak ők ketten. Mindenféle házasságközvetítők és vendégek nélkül. Anya nagyon aggódott, és megkérdezte Leilát, hogy miért nincs ott senki.
– Valamiért nem jött össze – válaszolta a lány.
Hát anyu azt hitte, hogy a házasságközvetítők elkéstek. Bármi megtörténhet. De a veje aznap nem volt önmaga, valamiért olyan sápadtan állt az ajtóban.
– Miért állsz az ajtóban, mint egy árva? – Sara meglepődött.
– Ülj le, miért állsz ott? – A lánya nem értette.
– Hát akkor jó. Ne késlekedjünk. Öt évvel ezelőtt elvettem tőled a lányodat, és most visszaveszem. Nem házasodunk össze.
Csend volt a házban. Leyla apja a szívére vette a dolgot. A menyasszony is tétovává és idegessé vált.
– Mit mondtál? Hogyhogy nem házasodunk össze?
– Igen, régen megkértelek, hogy gyere hozzám, de most már nem akarok. Mert lehetetlen veled élni!
– És miért nehéz vele? Nem tud főzni, nem tud takarítani? – Kérdezte Sára remegő hangon.
– Nem tudom, mondta-e neked – sóhajtott fel a veje -, de már nincs erőm vele. Minden pólusra féltékeny. Pedig én magam sem megyek sehova anélkül, hogy ő ne lenne ott. A munkahelyen együtt, a szupermarketben is. És nemrég elhatározta, hogy lenyeli a tablettákat, mert nem akar élni. Egy autó elé vetette magát, mert a barátja elhagyta! Én nem akarok ilyen bajba kerülni. Odaadom a pénzt Leilának, és elmegyek. Szakítunk! Nem házasodunk össze!
– Elhagysz engem, ugye? Akkor majd megint csinálok valamit magamnak – szakította félbe végül.
De Jack nem hallotta, mit mondott. Csak becsapta az ajtót búcsúzóul.
Leila sírni kezdett, és bevallotta, hogy ez tényleg igaz. Az anya megdöbbent, de nem kezdett el üvöltözni a lányával. Eltelt egy kis idő, és a lány lassan magához tért.
Egy vasárnap azonban esküvői zenészek játszottak a falujukhoz közeli országúton, miközben Jack és a menyasszonya ünneplőbe öltözött lovakon lovagoltak be a templomba. Az emberek azt mondták, hogy a volt barátnője volt az, még a gimnáziumból. E kép után Leilát elmegyógyintézetbe vitték.
Ott majdnem egy évig kezelték, még apáca is akart lenni, de aztán úgy döntött, hogy újrakezdi az életét. Elment dolgozni egy boltba, ahol egy külföldi bámult rá. Kiderült, hogy ő volt az út és az üdülőváros fejlesztője. A férfi 20 évvel idősebb volt Leilánál, de elolvasztotta a szívét.
Két évvel később Leila már egy másik országban élt, és két ikert nevelt. Most pedig az édesanyja minden nap imádkozik a boldog sorsáért.
