A fiam nincs otthon? – após zavartan állt a küszöbön – nos, jó, hogy nincs…

Anyósommal nem tudtunk kijönni egymással.

Eleinte megpróbáltunk együtt élni, de csak az első hónapot éltük túl.

Apósommal egész jó volt a viszony, megtaláltuk a közös nyelvet. De a feleségével minden sokkal bonyolultabb volt. Ő első látásra nem kedvelt engem.

– Rossz fazekat fogtál – kiabált rám -, rosszul főzöd a krumplit. A fia alsóneműjét is a loggiára akasztotta, ott por van!

És az ilyen szemrehányások megállás nélkül repkedtek felém.

Bérlakásba költöztünk, és ott kiderült, hogy terhes vagyok. A férjem apja térítette észhez anyósomat, hogy ne idegesítsen a leendő unokám miatt.

– Ó, szörnyű asszony – mondta apósom -, fiatalon nem volt jelleme, öregkorára pedig megőrült. Azért vettem feleségül, mert megvárta, amíg hazajövök a katonaságból, és most már megszoktam.

Tény, hogy amíg terhes voltam, anyósom elcsendesedett. Amint azonban megszületett a lányom, bajba kerültem. A férjem anyja úgy tűnt, hogy le van véve a láncról. A kislány 5 héttel korábban született, de ez nem befolyásolta a baba egészségét.

– Ez nem a te gyereked – mondta az asszony a férjemnek -, a szemedet kimosták, és olyan vagy, mintha vak lennél. Nem érted, miért születtél koraszülöttként? Az asszony hizlalta a gyermeket, és veled takarja el a bűnét.

Jó, hogy a férjem az én oldalamra állt, és megvédett az ilyen támadásokkal szemben. Legutóbb még anyámat is kidobta az ajtón.

Nem ismerte fel az unokáját, és nem volt hajlandó kommunikálni. Apósom gyakran jött hozzánk és hozott nekünk ajándékot, pedig otthon megbüntették érte.

Nem tudom, milyen műsorokat nézett az öreg, de amikor a baba hároméves volt, elvitte sétálni a gyereket, és elment DNS-tesztet csináltatni. Úgy döntött, hogy megleckézteti a nőt.

– A fiam nincs otthon? – az após zavartan állt a küszöbön – hát még jó, hogy nincs. Megkaptam a DNS-vizsgálat eredményét. Kiderült, hogy a feleségemnek igaza volt. Kitől született a lánya, menye? A lány nem a miénk!

Megdöbbentem, nem tudtam semmilyen tesztről. És biztos voltam benne, hogy nincs bűnöm.

Ezt követően a férjemmel elvégeztük a teszteket, és megerősítették az apaságot. Kiderült, hogy az após nem az unokája nagyapja.

– Szóval, így várt rám a hadseregből!” – A férfi dühös volt.

Így váltak el idős korukban, annak ellenére, hogy a nő sokáig könyörgött bocsánatért.

Mielőtt tehát mást hibáztatnál, nézz magadba.

Mit gondolsz erről?

 

Rate article
A fiam nincs otthon? – após zavartan állt a küszöbön – nos, jó, hogy nincs…