Eljött a nyár. A feleségemmel nem tudtunk elmenni a tengerhez, ezért úgy döntöttünk, hogy a nyaralónkban pihenünk. Mindig is szerettem ott lenni. Gyönyörű a természet körülöttünk, a madarak énekelnek, és este látni a csillagokat. Új tágas ház, gondozott udvar, buja kert. Tavaly a szomszéd vállalta, hogy külön díj ellenében lenyírja a füvet és megnyírja a fákat, nagyon szereti ezt a munkát. A fiú pedig imád mezítláb szaladgálni a puha füvön. Mindenki örült a családi nyaralásnak. Ráadásul a közelben volt egy folyó, nem túl mély, lehetett úszni és horgászni.
Ezért azonnal elterveztem, hogy korán kelek és elmegyünk horgászni, hogy finom ebédet ehessünk. Hallevest főzni, halat sütni, finom! Eszembe jutott a gyerekkorom. Apa is szeretett magával vinni, és megtanított minden fortélyra. És egyszer majd én is megtanítom a fiamnak, mert ő még kicsit fiatal, még csak 4 éves.
A bőséges fogás után visszatértem, és elkezdtem tüzet gyújtani. Úgy döntöttem, hogy reggel nem ébresztem fel a feleségemet és a fiamat, elvégre pihenni jöttünk. Én pedig vártam, hogy felébredjenek. Visszajöttem és láttam, hogy a fiam már a teraszon autókkal játszik.
– Ó, már fel is ébredtek! És hol van anya?
– Még mindig alszik, Teddyvel!
– Ki az a Teddy?
– A nagydarab!
Gyorsan beszaladtam, mert a fiam szavai megijesztettek! Ki a fene az a Teddy? Kinyitottam az ajtót, és láttam, hogy a feleségem édesen ölelgeti – egy nagy mackót. Még az is eszembe jutott, hogy én adtam neki ilyen nevet, de a helyzet összezavart. Aztán fellélegeztem, és csendben becsuktam az ajtót.
Amikor a feleségem felébredt és meghallotta ezt a történetet, sokáig nevetett rajtam. Ez volt a mi reggelünk.
