– Christopher, miért van nyitva az ajtód? A fiam. Hát te hol vagy? Miért nem jöttél elém? Mi a baj? Melissa? – Kiáltott fel Teresa, miközben belépett a fia lakásába.
Melissa kijött a fürdőből.
– Teresa? Christopher nem mondta, hogy jössz – fordította el tőle az arcát a menye.
– Gyere csak ide! Mi a baj?” – az anyós felé fordította Melissa arcát, és a szeme alá nézett.
– Éjjel nem láttam az ajtót – felelte a menye.
– Mondd csak ide! Hol van Kristóf?” Teresa felkiáltott.
Melissa a kanapéra mutatott.
– Kelj fel! – kiáltott fel.
– Anya? Mit keresel itt?” – Christopher arcán látszott, hogy tegnap este erősen ivott.
– Te meg mit keresel itt? Miért nem találkoztunk? – Kérdezte Teresa.
– Szóval csak holnap érkezel – Christopher meglepett arcot vágott.
– A “holnap” már eljött – mosolygott Teresa szarkasztikusan.
– “Igen?” – A fiú nem értett semmit.
– Melissa, gyere ide! Mutasd meg neki az arcod – szólította az anyós a menyét.
– Mit nem láttam ott? – Kristóf meglepődött.
– Nem láttam, a sminkje új, divatos. Jól csinálod, minőségileg – nézett az anya szigorúan a fiára.
– Anya, ne beszélj így velem! Kicsit felneveltem, ez a te hibád – mondta Kristóf.
– A saját hibája? És mi az ő hibája? – Teréz meglepődött.
– Hát, egy férfinak jó értelemben kell találkoznia egy munkahelyi emberrel – kezdte Kristóf.
– Honnan hallottál ilyeneket? A műhelyedben?
– És miért? Viktor mindig ezt csinálja a feleségével. De ő úgy bánik vele, mint a selyemmel. Meleg ebédet hoz a munkahelyére. Erre pedig sosincs ideje – mondta sértődötten Kristóf.
– Melissa! Pakold össze a cuccaidat – mondta az anyós.
– Ez az én lakásom – mondta Melissa halkan.
– Pakolja össze a holmiját, a garázsban fog lakni – mondta hirtelen az anyós.
– Anya, mit csinálsz? – Christopher meglepődött.
– Csak úgy – felelte neki az anyja -, Melissa, mit állsz ott. Már megy is el, add oda neki a holmiját.
– Anya, majd kitaláljuk magunk – mondta halkan Kristóf.
– Add ide a kulcsokat. Gyorsan. És most menjetek. Még csak be sem kell jönnöd hozzám. Nem foglak beengedni. Maradj a garázsban vagy Viktoréknál. Ő okos. Neked meg nincs saját fejed – mutatta Teréz az ajtót a fiának.
Kristóf elment. Nem mondott ellent az anyjának.
– Na, mit ácsorogsz itt – fordult Melissához az anyós -, igyunk teát. Hoztam egy kis pitét.
– De mi lesz Christopherrel? – Melissa nem értett semmit.
– Kristóf? Neki semmi baja nem lesz piték nélkül. Ebéd nélkül a garázsban fog ülni. És ne merészelj neki ételt hozni és visszahívni. Hadd gondolkodjon. Egy hétig vagy tovább. Utána majd futva jön. És én veled maradok, nem rúgsz ki? – mosolygott az anyós.
– Nem, persze, hogy nem. Élj – mosolygott vissza a menye.
Melissa kivett egy kis szabadságot, ilyen sminkkel nem mehetsz dolgozni.
– Ne engedd el, – tanította anyósa, – ha valamit, – az ajtón kívül. De azt hiszem, ez neki elég. Általában csendben van. Ez mind Viktor. Ő tanítja neki a tisztázatlan dolgokat. Az apja és én is így kezdtük. Ki nem állhatom a részegeket. Egyszer későn jött haza, másodszor megint hazajött. A harmadik alkalommal pedig nem engedtem haza. Jobb neked – a lakás a tiéd. És kirúgtam a lakásából. Egy padon aludt a ház előtt. És akkor azt mondta: “Miért szégyellsz engem? Hogy tudsz egy padon aludni?” “Ha szégyelled magad, fejezd be a dorbézolást.” És én megtettem. Neki is volt egy olyan barátja, mint Viktor. Munkahelyet váltott, és elfelejtette a barátját. Kristófnak is távol kellett maradnia Viktortól.
Három nap telt el. Megszólalt a csengő. Kate volt az, Viktor felesége.
– Melissa, ott vannak a mi… a garázsban. Menjünk gyorsan.
– Állj – állította meg őket az anyósuk -, minden rendben van?
– Igen – felelte Kate.
– “Fel kell hívni valakit?” Kérdezte Teresa.
– Nem. Miért? – Kate meglepődött.
– Akkor minden rendben van – fújta ki Teresa.
– De jó, a te Christophered kirúgta az én Victoromat – kiáltott fel Kate.
– Ehhez joga van. Ő a főnök – mosolygott Teresa.
– Gyerünk – indult el Kate.
Egy órával később Christopher megjött.
– Mindent megértettem. Elnézést kérek. Melissa, én is sajnálom. Kirúgtam Viktort. Ennyi volt. Nincs több buli. Egyedül fogok dolgozni. Visszajöhetek?” Mondta Christopher halkan.
– Oké, haza kell mennem, túl sokáig maradtam itt. Láttam a fiamat. Veled minden rendben van. És ha bármi van, én is jövök – mosolygott Teresa Melissára, és az ajtóhoz ment.
