Gyerünk, menj a barátnődhöz. Hagyd, hogy kimossa a szennyesed, főzzön neked. Mivel anyád nem érdemel ajándékot. Hol a hála, fiam?
-Anya, megint elkezdted azt a dalt. Elég legyen már! Elmegyek.
A bejárati ajtó becsapódott. Az asszony letörölte a könnyeit, felvette a telefont, és tárcsázta a számot.
-Hello, szia, hogy vagy? Jól vagy? És nekem nem olyan jól? A fiam elárult engem!
A nő zokogni kezdett a telefonba.
-El tudod képzelni, a fiam talált munkát. Megkapta az első fizetését, és az összes pénzt a barátnőjére költötte… Már nem volt szüksége az anyjára. Most már eljössz? Várni fogok rád.
Tíz perccel később a szomszédban lakó barátom állt a küszöbön.
-Nocsak, mondd csak, mi történt itt?
-Naná. -Vettem a barátnőmnek egy arany karkötőt, el tudod képzelni? És én… Semmit. Még egy tábla csokoládét sem.
Ez a hálája mindazért, amit tettem! Nem aludtam éjszaka, amikor gyenge volt, egész nap dolgoztam, hogy a fiam jól éljen. Nem vettem semmit magamnak. A tartásdíj csekély volt, az apja fizette…
A fiam úgy döntött, hogy munkát keres, nem marad otthon. Hát, szerintem ő lesz a kenyérkereső. És minden pénzét arra a karkötőre költötte, amit annak a lánynak adott! Szerinted ez normális?
-Érted, neki most a lány a minden. Amikor az ember szerelmes, nincs szüksége senkire. Talán megígérte neki, vagy talán úgy döntött, hogy megmutatja, hogy nézd, milyen nagylelkű vagyok…
Tudod, milyenek manapság a lányok, szeretik az ajándékokat, a figyelmet. Semmi baj, majd vesz neked valami mást.
-Hálátlan fiú, erre jöttem rá. Lássuk, hogy fog viselkedni, többször láttam, furcsa, nem tetszett. De egy szót sem szóltam a fiamnak.
Fél év telt el.
– “Anya, kaptam egy hírt… A lányt látták valami sráccal egy drága autóban. Szóval a seregből vár rám, el tudod képzelni? Én meg felhívom, ha van szabadidőm, írok neki, de még csak beszélgetni sem akar. Mit tegyek?
-Oh, fiam, azt mondták, hogy egyik-másikkal együtt utazik… Nem akartam elmondani, megértem, hogy feldúlt vagy. Hagyd őt békén, majd túlteszed magad rajta. A karkötődet pedig vidd vissza később, ne hagyj itt semmit!
-Mama, ugyan már, ez egy szívből jövő ajándék volt.
-Ó, fiam. Hány ilyet kapsz még. És neked csak egy anyád van. Úgyhogy figyelj rám, nem fogok neked semmi rosszat tanácsolni.
-Fiam, felnőttél! Nemsokára felhízlallak! Ennyi, a hadseregnek vége. A nagynénéd férje vár téged az autószerelő műhelyben, azt mondta, mindent megtanít neked. Később jó fizetést kapsz, ha mindent jól csinálsz.
-Jó, anya, örömmel megyek hozzá. Mit lehet enni? Hiányzott a különleges borscsod és a süteményed.
Egy kis idő múlva.
-Tessék, anyu, ez a tiéd! Már így is gyönyörű vagy, és most még szebb leszel! A fizetésemből spóroltam, és vettem neked smaragd fülbevalót, hogy passzoljon a szemedhez!
-Ó, milyen szép! Köszönöm, fiam! És én még azt hittem, hogy hálátlan vagy… Nincs hova felvennem… Várj, mindjárt jövök.
A nő kutatott a dobozban, és kivett egy arany karkötőt.
-Nézd, milyen jól néz ki, olyan, mint egy készlet.
-Anya… Ez az a karkötő, amit a múltkor adtam a lánynak? Honnan szerezted?
-Hogy érted ezt? Elmentem érte, hogy elhozzam tőle! Nem akarom, hogy megtartsa! Hagyd, hogy az új pasijaitól kapjon ajándékot, ha nem elégítetted ki. És ez a karkötő jogosan az enyém! Nekem kellett volna adnod! Először nem akarta visszaadni, de én ragaszkodtam hozzá.
-Nagyon sokat tudsz mozogni, anya! -Sok mindent tudsz!
-Nevess, nevess, fiam! Ha majd lesznek saját gyerekeid, meg fogod érteni, milyen nehéz nevelni őket! El fogok dicsekedni, milyen jó fiam van, annyira boldoggá tette anyámat!
-Hello, el sem tudod képzelni, mit adott nekem a fiam. Végre eszébe jutott az anyja! Végül is jó fiút neveltem. Gyere és nézd meg!
A szülők gyakran várnak hálát a gyermekeiktől. Valakinek elég a szó, valaki pedig ajándékokat akar. Az érvelés – én neveltelek fel, most te segítesz nekem…
