-Apa, Arthur és én összeházasodunk.
-Igen, Arthur lesz az. És hol fogtok lakni?
-Velünk…
-Rendben. Akkor nincs saját lakása.
-Nos, van elég helyünk.
-Igen, három szobánk van, és az egyiket Arthurnak adod. Van kocsija?
-Kocsija? Nincs autója.
-Tényleg? Nincs autója sem. Se lakás, se autó. És miért van rá olyan nagy szükséged – lakás és autó nélkül? Mivel fog téged fuvarozni? Te szeretsz autót vezetni. Talán meggondolod magad, hogy hozzámész-e ehhez az Arthurhoz?
-Nem fogom, Arthur jó ember.
-Minden embered jó. Mi a jó benne?
-Hintázik velem.
-Figyelj, Julia, a lányunk vőlegénye Arthur, és ő hintáztatja a lányunkat. Velünk fognak élni. Még nem volt időm a szüleiről kérdezni, valószínűleg nem tudja, hogy ki az apja és az anyja.
Julia kijött a konyhából, és kibontotta a kötényét.
-Hogyan? Arthur most már? Múlt héten még Max volt. Olyan gyorsan váltogatja a vőlegényeit.
-Veszekedtem Maxszel, nem engedte, hogy hintázzak a hintán.
-Értem, szóval a hinta miatt veszekedtetek – Apa elég komolyan nézett, amikor a lányával beszélt, aki már az óvoda felsős csoportjába került.
Yulia édesanyja megértően nézett a lányára:
-Így van, lányom, minek neked ilyen vőlegény, szerencsétlen. Jobb, ha Arthur …
A lány érezte a támogatást, tapsolt a kezébe:
-Hurrá! Artúr velünk fog élni!
-Előbb kérdezzük meg a szüleit – javasolta az apa.
A lány úgy gondolta.
– No, menyasszony, későre jár, menjünk aludni, holnap megyünk óvodába – szólt az anyja.
– Húúúú, én nem akarok.
-De muszáj, különben holnap álmos leszel, és Artúr nem fog szeretni.
A lány engedelmesen megy az óvodába. A szülők egymásra néztek.
-Jól van – mosolyodik el Yulia -, amíg kicsi, addig ilyen apró gondjai vannak: gondolj bele, minden héten új vőlegény. És semmi gond. Ez egy jó időtöltés!
Az apa nevet:
-Holnap találkoznunk kell Artúrral, elvégre ő hintázik a lányával.
Benéztek a gyerekszobába: a gyerek már ágyban volt, és várta, hogy apa és anya jóéjt puszit adjanak neki.
Aranyidő, amit ebben a korban még nem is érez az ember…
