Éva akkor került a városba, amikor az orvosi egyetemre járt. Rögtön a vasútállomáson találkozott a végzetével – Dáviddal. Azonnal megtetszett neki a lány, és együtt mentek az egyetemre. Véletlenül ő is ott tanult, már harmadéves volt.
Egy kemény ülés után a fiatal pár egyre gyakrabban kezdett találkozni egymással. Egész éjjel sétáltak, és fél évvel később összeházasodtak. Mindketten ugyanabban a kórházban dolgoztak, Dávidnak volt egy egyszobás lakása, így boldogan éltek. De teltek az évek, és Éva nem tudott teherbe esni.
– Semmi baj, annyi év áll még előttünk – nyugtatta a férje. – Állandóan ideges vagy, ez téged is érint, és rengeteg munkád van – mondta.
Egy nyáron azonban Éva teljesen kényelmetlenül érezte magát. Túl meleg volt, mindenki idegesítő volt, és a szagok is zavaróak voltak. Minél előbb el akart menni valahová a városból a tengerhez, hogy kikapcsolódjon. Ekkor Éva a szekrényt takarította, és talált egy terhességi tesztet. Nem reménykedett, de a biztonság kedvéért úgy döntött, hogy megnézi, főleg, hogy késett. És mint kiderült, terhes volt!
Éva még ugrált is örömében, és aznap este ünnepi vacsorát rendezett, de Dávid későn ért haza a munkából. Eva addigra már elaludt. Reggel pedig, amíg Dávid aludt, Éva úgy döntött, hogy kimossa a szennyest, a férje ingének olyan szaga volt, mintha valaki más parfümje lett volna. A férje nyakán csókok nyomai voltak…
Amikor Dávid felébredt, azonnal bevallotta:
– “Gyereket akarok, de veled nem lehet gyerekünk. Igen, találtam egy másik nőt, neki már van egy fia. Én pedig egy fiúról álmodtam.
Dávid elment.
Éva soha nem mondta el, hogy terhes a gyerekével. Azt hitte, hogy akkor a férfi a gyerek miatt marad vele, nem a szerelem miatt. Szóval a szerelem elmúlt.
Eltelt néhány év. Éva fia sportolt, és közeledett a verseny napja. Reggel elmentek a sporttelepre, és a fiú ott második lett. Boldog Éva és a fia a buszmegálló felé sétáltak, amikor hirtelen egy fájdalmasan ismerős hang kimondta a nevét.
– Éva… Tényleg te vagy az, jól nézel ki! És a fiam… ő is olyan idős, mint mi már nem vagyunk együtt.
– Igen, Dávid. Ő a fiad. De te egy másik családot választottál, valaki más gyermekével. Most élj azzal az érzéssel, hogy lemondtál a saját boldogságodról.
