A mi házunkban mindig betartották apánk szabályait. Mindig azt mondta, hogy a javítás vagy a bútorok mozgatása, a pénzkeresés a férfi dolga. De a takarítás, a főzés és a gyereknevelés a nők dolga. Ezek szerint a szabályok szerint éltünk, de nekem egyáltalán nem tetszettek. – “Gondolod, hogy a férjed eltűri a koszos edényeket a mosogatóban? Igen, el fog szökni tőled” – mondta apám. -Akkor majd választok egy olyan férfit, aki nem a munkamegosztás megszállottja, aki segít nekem – válaszoltam apámnak, mire ő nevetett.
Amikor a bátyám belépett a hadseregbe, apám meghalt. Álmában megállt a szíve. Nagyon nehéz volt nekünk, mert anyám soha nem dolgozott, én pedig még az egyetemen tanultam. Anyám megpróbált valahol részmunkaidős állást szerezni, remélve, hogy amikor a bátyám hazajön a hadseregből, könnyebb lesz a megélhetés. Abban a pillanatban költöztem a vőlegényemhez. És mellesleg találtam egy férfit, aki mindenben segített, és nem osztotta fel a munkát női és férfi munkára. Ha fáradtan jöttem haza munka után, ő könnyedén elkészítette nekünk a vacsorát.
Csak a bátyám érkezésével nem lett jobb anyám élete. Őt ugyanis apja szabályai szerint nevelték. Ha a házban takarítani, mosni kell, és a vacsora még nincs kész, a bátyám a kisujját sem mozdítja, hogy segítsen az anyjának.
– Egész héten dolgozom, és ma van a szabadnapom. Jogom van pihenni.
– De anya is egész héten dolgozik, nem esik nehezedre, hogy csinálj valamit?
-Ez nem férfimunka!
Át kell jönnöm a városon, hogy segítsek anyámnak a házimunkában. Nem értem, hová lett a bátyám lelkiismerete.
