Az öcsém mindig is anyám és nagyanyám kedvence volt. Ők szerették őt. Én mindig a második helyen álltam. A legjobb darabot neki adták, minden jó dolog hozzá került: játékok, cukorkák, piték, bogyók stb. Rólam mindig megfeledkeztek. Nekem kellett takarítanom utána, megágyazni neki, reggelit főzni. Ez engem bosszantott. Úgy bánt velem, mint egy szolgával. Futkároznom kellett utána, teljesítenem minden parancsát. Anyám azt mondta, hogy ő a ház ura, és egy férfinak nem szabadna beleszólnia a nők dolgaiba. Így nevelik rosszul a fiaikat!
Aztán csodálkoznak, hogy a feleségek miért boldogtalanok, honnan jönnek a férfiak despoták? Még egy tojást sem tudott magának főzni. Anyám és nagyanyám ilyen viselkedése nagyon irritált. Anyám elvált, mert a férje rosszul bánt vele, nem tisztelte. És most ő maga nevel egy ilyen embert. Néha fellázadtam, de hamar elhallgattak, és minden ment tovább ugyanabban a tempóban. Emlékszem, milyen nehéz volt nekem az utolsó osztályban, amikor vizsgákra készültem. Tanultam, anyám és nagyanyám ötpercenként hívott: Megetetted a bátyádat?
Fuss haza, ott ül éhesen, te meg hülyeségeket csinálsz: a bátyád a legfontosabb”. És nekem mindent abba kellett hagynom, hazaszaladni és megetetni a bátyámat, megcsinálni vele a házi feladatot. Kiváló tanuló voltam, és most azt kérdezem magamtól: hogyan tudtam sikeresen vizsgázni? Amikor a felvételi vizsgákra készültem, a nagymamám azt mondta nekem: Miért van szükséged az oktatásra? Menj férjhez, szülj gyereket, gondoskodj a férjedről, vezesd a háztartást”. Miután elvégeztem az egyetemet, összepakoltam a holmimat és eljöttem otthonról. Belefáradtam a bátyámmal való szórakozásba. Anyám és nagyanyám haragudott rám, mert nagyanyámnak fel kellett hagynia a munkájával, hogy etetni tudja az unokáját.
