Gyermekkorom óta az volt az álmom, hogy Franciaországba megyek. Imádom a fővárosukat, és már régóta gyűjtögettem pénzt egy odaútra. Már régen kiköltöztem a szülői házból, lakást bérelek és két munkahelyen dolgozom.
Rajtam kívül a szüleimnek van egy fia, az idősebbik bátyám. Ő és a családja a szüleimmel él. Ők már régóta spórolnak egy lakás kezdőrészletére, de nem sikerül. És az a helyzet, hogy a bátyámnak van egy rossz szokása.
Amikor a megtakarításuk elér egy bizonyos pontot, bemegy a hátsó szobákba, jajgat, majd bocsánatkéréssel jön vissza – és így tovább minden alkalommal. Ezért nem szeretjük anyámmal a menyemet, mert mindig bocsánatot kér tőle. Túl puhány, ezért lett a bátyám olyan beképzelt. Szóval, úgy két évvel ezelőtt a bátyám úgy tűnt, hogy észhez tért, és minden a helyére került. Most már egy csomó pénzt spóroltak egy lakásra. Hamarosan saját lakásuk lesz – mesélte anyám.
Én is örültem nekik. Mégis, mindenkinek szüksége van saját lakásra.
– “És mi a helyzet a te álmoddal, kedvesem? Hamarosan megvalósítod?” – kérdezte, amikor nemrég telefonon beszéltünk. “Igen, anya. Még néhány hónap, és meglesz”. Akkor még nem is gondoltam, hogy ez titok. Hamarosan a bátyám és a felesége meglátogatott. Ajándékot hoztak nekem, minden ok nélkül. Egy poszter volt Párizsról készült fotókkal.
– Most már Párizs mindig közel lesz – mondta a bátyám, és a feleségem mosolygott.
Tetszett az ajándék. Meghívtam őket teára és süteményre. Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy nem csak azért jöttek hozzám, hanem azért, hogy a megtakarításaimat kérjék, mondván, hogy nincs elég pénzük az előlegre. Nem utasítottam vissza a bátyám segítségét, de volt egy feltételem. Alá kellett írniuk egy közjegyzői elismervényt, hogy mennyit és mikor fognak visszafizetni nekem.
– Azt hiszik, nem adom vissza a pénzüket? A saját bátyádtól kérsz nyugtát?” – háborodott fel a bátyám. Mindenki az ő oldalán állt: az anyja és a rokonai.
– “Szégyentelen vagy. Hogy mondhatsz ilyeneket? Ő a testvéred, segítened kell neki. Hagyd abba a bohóckodást, és gyere el egy kis pénzért” – mondta anyám. És amikor nagyanyám megtudta ezt a helyzetet, úgy döntött, hogy átadja neki a lakását, és felajánlotta, hogy odaköltözik. Azonnal mindenki legrosszabb rokona lettem. De nem volt semmi baj. A bátyám megkapta, amit akart – egy lakást. Én pedig hamarosan elfelejtem ezt az esetet, mert élvezni fogom Párizs szépségét.
