A szüleimnek két gyereke van: én és a bátyám, aki öt évvel fiatalabb. Mindketten örököltük a szüleink házát. Nekem addigra már sikerült megtakarítanom egy saját kis lakásra, a bátyámnak pedig még nem sikerült lakást találnia, ezért azt mondtam neki, hogy átírathatja magának az egész házat, hiszen nekem kevésbé van rá szükségem, mint neki. A ház kényelmes és tágas volt, de volt egy nagy hátránya: buszok jártak a városba, de tekintettel az utazásra fordított pénzre és időre, egyszerűbb volt a regionális kerületben maradni (ahol a ház valójában állt).
A bátyámnak nem tetszett a környékünk. Nagyon szeretett volna minél hamarabb elköltözni onnan. Felajánlottam neki, hogy egy ideig nálam lakjon, amíg lakást és munkát keres. Azt akartam, hogy először próbáljon meg jó fizetésű munkát találni, és utána adja el a házat, hogy lakást vehessen a városban. Úgy látszik, ez a téma nem volt az ízlése szerint.
Nem tudom, mit gondolt akkoriban a bátyám, de eladta a házat, és a pénzből vett magának egy drága külföldi autót. Abban az utcában bérelt lakást, ahol mi családostul laktunk, így még mindig messze volt a várostól. Nem volt elég pénze egy városi lakásra. De most már a kocsival jár a városba, bár valószínűleg nem hallott a benzinárakról, mielőtt megvette az autót, mert most többet költ benzinre, mint a buszra. Ezek után eszébe jutott az ajánlatom. Most pedig látni akar, és én nem akarom beengedni. Azt akarom, hogy rájöjjön, milyen következményei vannak meggondolatlan cselekedeteinek.
