Alina már a középiskola óta szemet vetett Markra. Nem érdekelte, hogy a férfinak barátnője van, és amikor szakítottak, Alina azonnal a férfi vállára fektette a vállát. Állandóan a bátyám mellett volt, és emiatt figyelt rá.
Márk néha azt mondta, hogy nem biztos, hogy szereti, csak jól érezték magukat együtt és jó volt. Azt tanácsoltam neki, hogy azonnal menjen el, hiszen nem érez semmit, ne szórakozzon vele és magával, de ő maga keveredett bajba – három hónappal a kapcsolatuk után az ünnepi asztalnál közölte velem és a szüleimmel, hogy feleségül fogja venni Alinát. Ilyen sietségben nehéz volt nem gyanakodni, hogy valami nincs rendben.
– Gyereket vár – mondta a bátyám homlokráncolva. – Könyörgött, hogy vegyem feleségül, különben nem tudja megmutatni a szüleinek. Biztos a sors akarta, hogy elvegyem. Nagyon szeret engem, közös gyermeket akar nevelni.
Nekem egy ilyen szerencsés (Alina számára) körülményhalmaz kissé furcsának tűnt, de nem szóltam semmit, valamint lebeszélni a bátyját. Felnőtt ember, joga van ahhoz, hogy maga döntsön az életéről. Ha tanácsot adsz neki, akkor te leszel az, aki megbűnhődik.
Anyámmal megbeszéltük, hogy milyen gyorsan történt az egész, hogy már gyermeket vártak, de úgy tűnt, örül az új családtagnak és a menyének. Viccelődött, hogy neki már van egy fia, és most már csak meg kell nősülnöm. Éppen egy csésze tea mellett ültünk, amikor Mark felhívott. Dühös volt.
– Elment dicsekedni a barátnőinek, megünnepelni az eljegyzést, esküvői meghívókat osztogatni, és annyira berúgott, hogy a barátnője felhívott, és megkért, vigyem haza.
– Hogy érti azt, hogy “részeg”? – Anyám megdöbbent. – Neki nem szabad!
– Én is ezt gondoltam – sóhajtott bele a telefonba Márk -, megkérdeztem a barátnőjét, hogy engedik, amikor elveszítheti a gyereket. Erre mindannyian dühösek lettek, és elkezdtek nevetni rajtam. Alina nem terhes, hazudott, hogy hamarabb megkérjem a kezét.
Alig bírtam visszafogni magam, hogy azt mondjam, tudom, hogy becstelen. Anyám pedig nagyon feldúlt volt.
– Hogy fogta megszülni a gyereket? – kérdezte csak bosszúsan.
– Az esküvő után azt mondta volna, hogy elvesztette a babát, vagy talán úgy döntött volna, hogy tényleg terhes lesz, nem tudom – Márk ideges volt, ez hallatszott a hangján. – Most már nem kell elvennem, ugye?
Azért hívott fel minket, mert meg akart győződni róla, hogy megértettük-e. Soha nem szerette Alinát annyira, hogy feleségül vegye. És még nem állt készen a gyerekvállalásra. Csak a családja és Alina családja érdekében állt készen arra, hogy feleségül vegye azt a nőt, akit nem szeretett.
– Igen, mondja le az esküvőt. Mindenképpen mondd el Alinának, hogy tudod a teljes igazságot – tanácsoltam.
– Persze, aki ebben hazudik, az a másikban is hazudni fog – mondta anyám. – Pedig olyan kedves lánynak tűnt…
