Anya, gyere át. Nincs mit ennem, a hűtő üres. Nincs mit felvennem, minden koszos – hívta a fiú az anyját.
Sajnálom, fiam. Nem tudok, túl gyenge vagyok. Akkor csináld meg te magad. Van mosógéped. A bolt itt van a szomszédban. Huszonöt éves vagy, és az anyádtól kérsz segítséget, nem szégyelled magad? Ha nem tudod egyedül megcsinálni, menj férjhez vagy szerezz egy barátnőt. Vagy költözz el.
– Nos, anya, nem tudok. Túl messze van tőled a munka. És nem tudok gondoskodni a gyengékről. Kérdezd meg a nénikédet, a szomszédot, ő majd segít neked – nyafogott a srác.
Anya letette a telefont. Megvonta a vállát, de nem hívta vissza.
Szörfözött az interneten, de rájött, hogy ha most nem eszik valamit, akkor a mobiltelefonján kezd el rágódni. A koszos holmik között kotorászva talált egy többé-kevésbé tiszta farmert és egy pulóvert. Felvette a cipőjét, és elindult a boltba. Végigsétált a folyosókon, majdnem tele rakta a kosarat, és a pénztárhoz ment. Hanyagul letette a kártyát, de válaszul egy bús nyikorgás hallatszott. “Nincs elég pénz” – jött a csekk. A felét félretette, de ismét a nyikorgás, hogy nincs pénz. Végül csak egy kenyérre és egy spagettire volt elég pénze.
Zavartan távozott a boltból. Három napja kapta meg a fizetését a kártyára, ma pedig üres volt. Igen, az alkalmazottjának nem lett volna szabad a szemébe engednie a port. Nem meglepő, hogy egy fillérje sem maradt.
És amíg a fiú számolgatta, hogy mennyit költött, addig az édesanyja békésen teázott a szomszédasszonyával.
– Csak úgy elkényeztette. Mindent neki és érte. Miatta nem is házasodtam meg másodszor, miután a férjem elhagyott. Pedig jó ember volt. Kézzel rakta le a csempét a fürdőszobádban, még egyetlen csempe sem esett le. És jó pénzt keresett. Jól tetted, hogy nem mentél hozzá. Már nem kisfiú, hadd szokjon hozzá az önálló élethez.
– Jót tesz neked, ha beszélgetsz. A lányod megállapodott, férjhez ment, és már egy unokával is megörvendeztetett. Az én bolondom pedig nem tehet semmit. Még egy tojást sem tud megsütni, vagy a mosógépbe tenni a szennyest. Tudod, mennyire fáj a szívem érte?
– Igen, tökéletesen megértelek. Tudod, hogy a gyerekeim eleinte mennyire káromkodtak? A lányomat sem engedtem sokat házimunkát végezni. Sokat veszekedtünk, még el is akarta hagyni. De mondtam neki, hogy ilyen példa van a szemed előtt. Menj el az anyósodhoz, és kérd meg, hogy tanítson meg téged a főzés minden bölcsességére. Ezzel egy időben közelebb kerültünk egymáshoz. A lányom hallgatott rám, és íme az eredmény. Az ember boldog, jó a kapcsolatuk az édesanyjával, állandóan recepteket cserélnek.
A fiú pedig megpróbált magának vacsorát főzni. Hála Istennek, kitalálta, hogy nézzen utána az interneten, különben egyenesen hideg vízbe töltötte volna a spagettit. Sikerült neki, még egy darab sajtot is talált a hűtőben, és belereszelte a tányérba. És büszkén gondolta, hogy ő is tud olyan jól főzni, mint az anyja. Aztán elhatározta, hogy elmosogatja. Sikerült, de nem elsőre. Felakasztottam a szennyest, és elkezdtem takarítani. Egy csomó koszos zoknit és pénzt talált a kanapé alatt. Elég volt pár napra való élelemre. Fáradtan dőlt le a kanapéra, és hirtelen eszébe jutott. Az anyja nincs jól. Megnézte a laptopban, mi segít a köhögésre, és elrohant a gyógyszertárba. A pénz csak a viteldíjra maradt. Visszamegyek gyalog, döntött, és elindult a buszmegálló felé.
-Anya, anya, hogy vagy? Hoztam neked valamit, kényeztesd magad. Akarod, hogy veled maradjak? Nem bánom, hidd el. A lényeg, hogy jól vagy – ölelte meg szorosan, mint gyerekkorában.
– És bocsáss meg, önző vagyok. Egész idő alatt csak magamra gondoltam. De ígérem, nem fog még egyszer megtörténni – könnyek gördültek le a szemén – A lényeg, hogy csak egészséges legyél és sokáig élj.
Az asszony elsírta magát: “És én sajnálom. Egy kicsit csaltam. Az egészségem rendben van. Csak azt akartam, hogy végre felnőj. Hadd etesselek meg, biztos éhes vagy? Már ettem, anya. Spagetti és sajt. Magam főztem. Csak kérlek, ne ijessz meg még egyszer így, kérlek.
Megígérem. De te is figyelj rám. Házasodj meg végre, és adj nekem unokákat.
Ez bizonyára problémás, de megpróbálom.
Gyerekek! Kicsik, nagyok. Segítsetek anyátoknak, ne hagyjátok el őket. Higgyétek el, ha elveszítitek őket, az nagyon fájdalmas és nehéz lesz. Szeressétek őket, amíg élnek, ne akkor, amikor a nevüket már hideg kőbe vésték.
