– Lányom, számíthatok rád szombaton?” Kérdeztem a lányomat.
– Hát persze! – válaszolta.
Eljött a péntek. Vártam a hétvégét, és gondosan készültem. Valami finomsággal akartam megkínálni az unokáimat. Szombat reggel kitakarítottam a lakást és rendbe tettem magam. Az asztal meg volt terítve, már csak a vendégeket kellett megvárnom. Azonban senki sem jelent meg. Kár, de talán történt velük valami.
Általában azért szerveztem ezt a találkozót, hogy a lányomnak és a vejemnek jelentős összeget adjak. Végre vehetnének egy autót, és gyakrabban jöhetnének.
Felhívtam a lányomat. Felvette a telefont, és álmosan felvette:
– Halló. Anya, akartál valamit? Ó, teljesen elfelejtettem, hogy ma kell jönnünk.
– Hogyhogy? Tegnap egész nap a készülődésre pazaroltam. És ma van a születésnapom… – mondtam könnyes szemmel.
– Jöhetünk holnap is. Rengeteg dolgom van, ezért elfelejtettem. Semmi baj! – mondta a lányom.
A beszélgetés után üresnek éreztem a lelkem. A könnyek úgy gördültek le, mint a jégeső. Dühömben eldobtam mindent, amit előkészítettem. Aztán összeszedtem a szükséges dolgokat, fogtam a megtakarított pénzt, és elmentem az utazási irodába.
A többi már mesésen alakult!
A természeti környezet gyönyörködtetett. Egy nap egy férfi közeledett hozzám a tengerparton. Meg akart vendégelni egy koktéllal és meg akart ismerkedni velem. A férfi korábban orvosként dolgozott. Most özvegy és nyugdíjas. Kellemes és könnyű volt vele kommunikálni.
A férfi sok vicces történetet tudott, én pedig meséltem neki az életem kalandjairól.
Beleszerettünk egymásba. És mielőtt elment, megkérte a kezemet:
– Házasodjunk össze? Van egy lakásom és egy jó nyugdíjam. Sok időt tudunk majd együtt tölteni, sétálni a parkban, múzeumba járni, nyáron pedig elutazni a tengerhez!
– Nem is tudom, mit válaszoljak. Vannak gyerekeim, unokáim…
– És hová fognak menni? Majd jönnek meglátogatni minket!” – nyugtatott meg azonnal.
Ebben a pillanatban azonnal eszembe jutott, hogy mit tett a lányom, és azonnal beleegyeztem.
Amikor hazaértünk, a házamra ki volt írva, hogy keressük az eltűnt nőt.
– Miért nem szóltál, hogy keresnek?” – A férfi meglepődött.
– Valószínűleg a lányomról van szó – válaszoltam nyugodtan.
– Nem figyelmeztette őt, hogy nyaralni megy?
– Nem, nem mondtam.
Hirtelen a lányom jött ki a bejáratból. Nem hitt a szemének.
– Anya, hová tűntél? – kiabált. – Már mindenütt kerestünk téged!
– Én pedig éppen nyaralni voltam. Képzeld, nekem is vannak magánügyeim és gondjaim. Ő pedig a vőlegényem. Úgy tervezzük, hogy hamarosan összeházasodunk.
– Nem értek semmit… – a lány még jobban meglepődött.
– Ne aggódj, minden rendben van. Én férjhez megyek. Nem kívánsz nekem boldogságot?
– De igen – válaszolta a lány.
– Jól van. Hadd adjam oda az emléktárgyakat, amiket hoztam, és meséljek neked a felejthetetlen nyaralásomról.
Mernél-e ilyen spontán döntést hozni?
