Mindig nemcsak tudtam, hanem éreztem is, hogy szegényebb vagyok, mint Robert. Az ő fizetése óriási volt, a szülei pedig tiszteletreméltó és jómódú emberek voltak. De nem a pénz miatt szerettem Robertet. Ő volt a vigasztaló emberem, a lelki társam.
Hat hónapnyi kapcsolat után Robert megkérte a kezemet. Az anyja, amennyire tudom, nem volt ellenem, csak arra kért, hogy halasszam el az esküvőt. Robert persze ezt nem akarta, minél előbb az “övé” akart tenni.
Rögtön az esküvő után kaptunk egy lakást. Robert apja ajándékozta nekünk, de az anyja is befektetett a javításba, különösen a tapéták és a jó modern bútorok kiválasztásába. Robert még a berendezkedés során is megkérdezte, hogy nem bánnám-e, ha a lakást a szülei által támasztott feltételnek megfelelően az ő nevére íratnánk be. Kicsit fájt, hogy kételkedtek bennem, de én mindenben benne voltam. Nem én voltam az, aki megvásárolta a lakást, miért is lenne más nevén, mint Roberté?
Anyósomnak tetszett, és megnyugtatta az idegeit. Az esküvő után még jobban kezdett velem bánni, nem volt olyan óvatos, már nem félt attól, hogy esetleg pénzhajhásznak bizonyulok.
De apám majdnem mindent tönkretett! El tudom képzelni, mennyire belefáradt a szegénységben élésbe, és mennyire szeretett volna valamit kihozni a házasságomból… Senki sem ajánlotta fel neki, hogy velünk lakjon. Így hát eljött Robert szüleihez, és botrányt csinált – hogy van az, hogy férj és feleség vagyunk, és nincs semmi a nevemen. Egy családban nem így kell ezt csinálni.
Ez rányomta a bélyegét a hozzám való viszonyulásomra is. Nehéz volt apámat megnyugtatni, ahogy most is nehéz megbocsátást kérni, visszakönyörögni a bizalmamat. Jó volt, hogy Robert pontosan tudta, milyen ember vagyok, és biztos volt benne, hogy nem vagyok kapzsi, és nem akarom meglopni őt. Ha kétségei lettek volna, biztosan nem éltem volna túl, és nem adtam volna be a válókeresetet. És olyan kínos, hogy az anyósommal randiztam, aki csak nekem hitt, aztán végignézte apám hisztijét a lakás miatt.
Nem tudom, meddig tart még, amíg a szüleim nem aggódnak értem. Az, hogy szegény családból származom, nem jelenti azt, hogy nem szeretem Róbertet, vagy hogy csak a pénzt akarom. Nem mintha ő keresett volna valakit, aki emberileg a saját státuszában van. Az emberek közötti szeretet és érzések sokkal fontosabbak, mint a lakások és a nullák egy számlán.
