Apa nélkül nőttem fel. Elhagyott engem és anyámat, amikor 9 éves voltam. Nem hiányzott és nem vártam rá. Állandóan veszekedett anyámmal, és még örültem is, hogy végül magunkra hagyott minket. Anyám egyedül nevelt fel. De ő mégis beadta a tartásdíj iránti kérelmet. Szerintem nem a pénz miatt tette, hanem bosszúból. Mert ezekre a tartásdíjakra nem lehetett számítani. Még a kenyérre sem volt elég. Apám, hogy minél kevesebbet fizessen, nem jelentkezett be sehova, és nem hivatalosan dolgozott.
Volt egy másik családja, a feleségének lakást jelentett be, de a fiának nem ismerte el az apaságot, nehogy megismétlődjön az első hiba. Ennek következtében koldus maradt. A lakás a második feleségéhez került, a fiának pedig nem volt senkije, amikor elkezdett inni, és nem hozott semmi hasznot a családnak. Végül kirúgták a saját maga által vásárolt lakásból. És eljött hozzám. Anyám sokáig nem volt velem. Elhagyta ezt a világot, és rám hagyott egy kétszobás lakást.
Ott éltem a férjemmel és a gyermekemmel. Apám akkor jelent meg, amikor a férjemmel nem volt túl jó a kapcsolatunk. Azt mondta, hogy ha nem fogadom be, akkor beperel. Tartásdíjat fizetett, és most nekem kell befogadnom. Megsajnáltam és befogadtam, remélve, hogy megváltozik és abbahagyja az ivást, jó nagyapja lesz az unokámnak. De tévedtem. Nemcsak hogy nem hagyta abba az ivást, de a férjemet is megtanította rá. Végül kirúgtam a férjemet, és még csak nem is kértem tartásdíjat. Nekem és a fiamnak minden elég.
