– Nem irigyelhetsz engem – mondta a kövér ember – Azért, mert van mit ennem. Az anyám jó ételekkel etet. Süteményekkel és gombócokkal, a te nagyanyád pedig csak csontot ad neked, hogy rágcsáld – tette hozzá a fiú, és hangos nevetésben tört ki. Sam szorosan összeszorította az ajkait a sértődöttségtől, és azok egyszerre elfehéredtek. A fiú a nagyanyjával nőtt fel, nem ismerte az anyját. Kinyitotta a száját. Neked nincs, és soha nem is lesz! Te szemétláda! Te kukorékoló!” – A kövér kölyök kötekedni kezdett, kezében az új kocsiját forgatta.
– És te, és te… te meg kövér vagy! Tessék! – Mondta Sam, és elutasítóan hunyorgott a szemével. A nagyanyja csekély nyugdíjából éltek, és érthető módon alig tudtak megélni. A nagymama öreg volt, és alig tudott járni, így Samnek kellett mindent a törékeny vállán cipelnie.
– És amikor a nagymama végzett, árvaházba adták. Ott fogod megtudni – mondta a kövér férfi, egyre jobban bosszantva a fiút.
– Honnan tudod te ezt? – Sam meglepődött, és pislogott a szemével.
– Az anyám mondta – fakadt ki szárazon a kövér ember, kivett a zsebéből egy cukorkát, és hangosan megzörgette a csomagolást.
Sam nem hallotta, mit mondott még a fiú; sokkolta a hír. A fiú felkapta a szemétben talált, skótkockás játék dömperkocsit, és hazarohant. Hazafelé menet arra gondolt, hogy milyen egyedül lesz, a nagymamája nélkül, akit senki sem akar és senki sem ért meg.
– Nagymama, te csak élj, jó? – a fiú beszaladt a házba, könnyek csordultak végig az arcán. Az öregasszony felállt az ágyról, és leült annak szélére:
– Mit csinálsz, unokám? Hová fogok menni? – tette hozzá a nagymama, és hangosan köhintett.
– Jankó azt mondta, és az anyja is.
– Ne hallgass rá, rossz ember. Lefekszem – mondta alig hallhatóan, és visszament az ágyba. Az unoka ránézett, és rájött, hogy a nagymama nagyon rossz. Nagyon köhögni kezdett, szinte ki sem kelt az ágyból. De nem volt pénz gyógyszerre, ráadásul még tartoztak egy közeli boltban. Megállt a folyosón lévő öreg tükör előtt, és hangosan megszólalt:
– Meg tudom csinálni! Pár perc múlva már a patika előtt állt. – Nénikém, hadd mossam fel helyetted a padlót! A nagymamának nagyon kell a gyógyszer. Meghal nélküle, engem pedig árvaházba dugnak – siránkozott Sam, alig tudta visszatartani a könnyeit.
– Ott a te utad, koldus! Tűnj el innen! – A gyógyszerésznő dühösen lendítette a karját.
– Ki mondta, hogy így beszéljen a gyerekkel? – Egy fiatal lány, aki az ablak előtt állt, közbelépett.
A gyógyszerész azonnal zavarba jött, és mentegetőzni kezdett.
– Mi baja van a nagymamának? – Kérdezte az idegen.
– Beteg, köhög – felelte a fiú, és a száját biggyesztette.
– Most megveszünk neki mindent, amire szüksége van. – Válaszolt a lány, és elkezdte a gyógyszerésznek a Sam által nem ismert szavakat mondani.
Az idős hölgy javulófélben volt, a lány nagyon gyakran meglátogatta őket. Amikor a nagymama elment, az idegen örökbe fogadott egy gyereket, aki ez idő alatt nagyon megszokta őt. Ez az idegen én voltam. Sam most huszonöt éves. Orvosnak képezte magát, és nagy gondot fordít az idősekre.
