A lányok azt mondják, hogy hülye vagyok, és John át fog verni. Lehet, hogy hülye vagyok, amiért ilyen gyorsan beleszerettem, de nem hiszem, hogy egy ilyen kedves és felelősségteljes férfi képes lenne becsapni engem.
Állást kapott az étteremben, ahol PR-osként dolgoztam, gondnokként, azzal a kilátással, hogy egy nap majd a konyhára kerül. Sikerült két évig szakácsnak tanulnia a főiskolán, de aztán árva lett, és nem volt módja, hogy kifizesse a tandíjat, így kénytelen volt abbahagyni és dolgozni menni. Futár volt, de a cég becsapta, és iratok nélkül hagyta. Egy szerencsétlen ember, két szóval.
Az igazgató felvette, elnézett neki mindent, de nem sietett áthelyezni a konyhára. János jól teljesített a teremben, és felkeltette a lányok figyelmét, ezért később áthelyezték pincérnek. Kezdtem észrevenni, hogy mindig nyugtalan voltam, amikor áthelyezték – mindig körülnéztem, hogy hol van, mit csinál, kivel van. Rájöttem, hogy tetszett nekem. Nagyon is kedveltem.
Féltem bevallani, és attól is féltem, hogy a kollégáim kinevetnek. De megpróbáltam valahogy segíteni Johnnak. Egyszer egy hangos születésnapi buli után önként jelentkeztem, hogy hazaviszem. Kiderült, hogy nem is társasházban lakik, hanem a családi kollégiumban – két másik diákkal bérelt egy háromágyas szobát. Viccelődve mesélt a szobájában és a zuhanyzójában lévő csótányokról, és én egyszerűen nem tudtam elengedni.
– Nem akarsz nálam lakni, amíg nem tudsz spórolni egy rendes albérletre?
John sokáig elutasította, de egy hét után mégis beköltözött. Nagyon kulturáltan és csendesen viselkedett, az étterem mellett részmunkaidőben dolgozott a postán, és a hónap végén még pénzt is hozott nekem egy borítékban. Sokáig semmi jel nem utalt arra, hogy tetszem neki, aztán elkezdett reggelit hagyni nekem, vagy hozhatott nekem rózsát, vagy választhatott nekünk filmet…
A boldogságomnak nincs határa. János maga is odafigyel rám, és nem szégyell átkarolni. Azt hiszem, nem sokáig tart, amíg a kapcsolatunk hivatalossá válik, de a barátnőim rosszallóan rázzák a fejüket. Szerintük John egy csaló, és csak sokáig akar a lakásomban maradni, és semmi másért nem fizet. Én pedig eleve nem akartam pénzt tőle, akkor meg mi a probléma? Féltékeny vagyok, mert John jóképű? Vagy a barátaim tudnak valamit, amit én nem?
