Azoknak a férfiaknak, akiknek a felesége munkanélküli és csak otthon marad, meg kell érteniük engem. Mindig fáradtan jövök haza a munkából, és remélem, hogy a ház már kitakarítva és a vacsora elkészült, és kiderül, hogy a feleségem is nagyon fáradt valamitől – például egész nap tévéműsort nézett -, és várta, hogy hozzam neki valahonnan a vacsorát. Nincs értelme veszekedni – az idegeimre megy, megbánt, aztán visszajön egy bocsánatkéréssel, és addig beszélget velem, amíg meg nem bocsátok neki.
Néha azt hiszem, szándékosan nem tesz semmit, hogy bosszantson. Egy olyan lányt vettem feleségül, akinek ambíciói és élettervei voltak, és most minden nap látom, hogy vagy a kanapén szundikál, vagy az én költségemre vásárol az interneten. Cserébe ő semmit sem akar csinálni a ház körül.
Nem akarok mocsokban élni, ezért javasoltam neki, hogy fogadjon fel egy házvezetőnőt, aki legalább a port törölgeti és porszívózik, mivel a feleségemnek olyan nehéz dolga van.
– Most viccelsz velem? Nincs rá pénzed, hogy megspórold? – sikoltozott a feleségem. – Én ruhára, így mindig nincs, enni valahol a házon kívül nem tudunk, a termékeket csak azokat veszed meg, amelyek olcsóbbak és tetszenek, de a házvezetőnőre van elég.
– Mi mást tehetnél, ha nem tudod megoldani?
– Talán nem is akarok! Attól, hogy én otthon csinálok valamit, te meg elmész az irodába, még nem jelenti azt, hogy csak nekem kell takarítanom, mint egy rabszolgának. Ez a te házad is.
– De te nem csinálsz semmit. Napi kilenc órát dolgozom, és te nem tudsz másfél órát szánni a takarításra? Nem minden nap, de legalább hetente egyszer.
– Nem megy – morogta a nő. – Vegyél fel, akit akarsz, de amint egy másik nőt látok a házunkban, a szüleimhez költözöm.
Hogy mivel érdemeltem ki egy ilyen zsarolót, és hogyan küzdjek meg vele, nem tudom. Életem végéig tűrjem a mocskát, vagy munka után magam járkáljak felmosóval a ház körül? És akkor adjak pénzt a feleségemnek, amiért ilyen szép és tökéletesen színlelt amőba?
