– Rendeljünk zöld tapétát – mondta a férfi.
– Érti, hogy a zöld tapéta egyáltalán nem illik a padló színéhez? Egyáltalán nem. Legalább legyen bézs színű. Annak több értelme lenne.
– Anya nem szereti a bézst.
– De anyád szereti az ingyenes javításokat – mondta sértődötten Vanda. Ez egyébként sokáig dühítette őt.
A férje anyja egyszer célzott rá, hogy jó lenne, ha javításokat végeznének a házában. Vanda hallgatott. A férje pedig érdeklődni kezdett az ötlet iránt. Hiszen a javítás az édesanyjának szólt.
Vanda ellenezte ezt. De hallgatott.
Végül is ez az ő dolguk volt. Ha kell, hát kell. Hadd csinálja meg. És Vanda beleegyezett mindebbe. Bár a férje anyja azonnal bebizonyította, hogy csak a pénz és a segítség érdekli. Ennyi az egész. Semmi “köszönöm”. Csak egy lista a feladatokról.
– Nem ingyen, hanem javítás a fiától – válaszolta Nick.
– Aha.
Vanda nagyon szeretne válaszolni. Szereti az ingyenes dolgokat. Az ingyenességet. Ezért célozgatott állandóan Nickre. Ez még mindig jó. Itt, ha anyának nem tetszik valami, nyilván kénytelenek lesznek újra megcsinálni. És Wandának igaza volt.
Amikor ő és Nick befejezték a javításokat, az anyja visszatért. Miután megvizsgálta az újításokat, furcsán megrázta a fejét, és azt mondta:
– “Ez valahogy nem jó. A tapéta határozottan nem olyan színű, amilyet szeretnék. A szekrények valahogy ferdén vannak összeszerelve. A konyháról nem is beszélek. Ott minden olyan rosszul van megcsinálva, hogy még perelni is lehet.
– Ki ellen? – Vanda nem bírta elviselni. – A fia ellen, aki mindezt egyedül csinálta?
– Csak vicceltem, Vanda. Ez annyira képletes.
A beszélgetés abbamaradt. Anya továbbra is rosszkedvű maradt. Vanda megértette, hogy mi folyik itt. Az anyósa a legluxusabb felújításra számított majdnem több millióért, de ő egy átlagosat látott. Igen, új és szép, de olcsó. Nem tetszett neki.
Vandának és Nicknek nem volt annyi pénze, hogy mindent úgy csináljanak, ahogy az anyja akarta. Megtették a tőlük telhető legjobbat. Legalább azt mondhatta, hogy köszöni, megpróbálták.
– Anya nem boldog – mondta Nick, miután beszélt az anyjával.
– És mikor boldog?
– Jobbat akart.
– Nekünk nincs annyi pénzünk.
– De a bankok adnak kölcsönt – jelent meg váratlanul az anyós a folyosón. Vanda biztos volt benne, hogy nem hallotta ezt a beszélgetést. “Az én kedvemért vehettek volna fel egy kicsit. Végül is visszafizették volna, segítettem volna.
Ennyi az egész. Vanda elhatározta, hogy nem hallgat tovább, de Nick megelőzte:
– “Anya, tudod, hogy én nem vennék fel semmilyen kölcsönt. Egyáltalán nem érzem jól magam emiatt. Főleg nem a javítások miatt. Szép itt a ház? Jó minőségű? Ennyi az egész.
– Legalább a konyhát csináld újra.
Anya nincs itthon.
– Nick, nem gondolod, hogy kezd egy kicsit pimasz lenni?
– Nos, tudod, hogy anyának van egy kis vérmérséklete.
– Tudod, hogy anyának van egy kis gondja.
Ma sorban állás volt a barkácsboltban. Valami eltört, ezért az embereknek sokáig kellett várniuk. Vanda egy új szőnyeget tartott, Nick pedig még több javítóanyagot. Nem tűnik soknak, de mégis drága volt. Egyik dolog, másik, harmadik, harmadik. És így, úgy látszik, ez így fog folytatódni a végtelenségig, amíg az anyós meg nem unja.
Hirtelen Vanda megállt.
– Várj, nem azt mondtad, hogy nem maradt pénzed a fizetésedből?
– Hát igen, kölcsön kellett kérnem egy kis pénzt.
Vandától nem kérte. Így a jövedelme most minden szükségletükre ment.
– Elég volt! – Vanda csak úgy otthagyott mindent, ami a kezében volt, a legközelebbi polcon. – Végeztem ezzel a javítással. Akinek szüksége van rá, az vegye meg! Elég volt abból, amit eddig tettünk. Anyád majd később megköszöni neked. Kölcsönök – hát nem, ez már túl sok! És még csak ne is vitatkozz – Vanda a kijárat felé indult.
Nick lehajtotta a fejét, és csendben utána bolyongott. Bár az anyja volt, de tényleg eladósodni túl sok…
