Sokkal könnyebb volt élni és dolgozni, amikor nem voltam egyedül. Ott volt a feleségem és a lányom, és valahogy a családi vacsorák során elpárolgott a nehézkedés egy munkanap után. Most, hogy a feleségem elment, és a lányomnak saját élete van, gyengének és örökké betegnek érzem magam. Fájnak a csontjaim, nehéz járni, a munkahelyemen az emberek folyton arra célozgatnak, hogy nyugdíjba kellene mennem, és félek. Ha most elmegyek, a nyugdíj kevés lesz, nem fogok tudni félretenni, hogy újjáépítsek egy nyaralót vagy egy kényelmes életet. És az isten velük a kirándulásokkal valahova vagy új bútorokat venni, de szeretném befejezni a házat.
Hogy végre megbizonyosodjak arról, hogy otthagyhatom a munkahelyemet, elmondtam a lányomnak, hogy a nyugdíjazáson gondolkodom. Azonnal örült, mintha ez lenne a legjobb hír, amit napok óta hallottam.
– Apa, végre! Egész életedben dolgoztál, és most megérdemelsz egy kis vakációt. Tovább maradhatsz a nyaralóban, sőt, ha a telet is ott akarod tölteni, Márkkal veszünk egy jó bojlert, és gyakrabban látogatjuk.
– És mi lesz a pénzzel? A nyugdíjadból nem tudsz építőanyagot venni…
– Felejtsd el a pénzt. Márk és én is dolgozunk, nem tudnánk segíteni neked? Ne aggódj semmi miatt, segítünk neked gyógyszerekkel és élelemmel. Nyugodtan lemondhatsz.
Pontosan erre számítottam. Nem magamnak építettem házat, hanem a gyerekeim és unokáim jövőjének, és valahogy egyedül is meg tudnám oldani az élelmet és a gyógyszereket.
Édes tudatlanságban és jó hangulatban éltem körülbelül két hónapig, észre sem vettem, hogy a vejem csendben gyűlölt azért, mert kiléptem. Fukarul fukarkodott a családba pénzt fektetni, majd a lányom kezdett el kérni egy kis pénzt a kártyámra, vagy nekem adni az övét. Márk hallgatott, de a születésnapi partin mindent elmondott. Hogy a szülőknek nem szabad a gyerekeik terhére lenniük, és hogy mennyire szemtelen vagyok, amiért havonta kétszer pénzt kérek tőle, pedig én magam soha nem kértem.
Nagyon kellemetlen volt. A lányom azzal próbált vigasztalni, hogy Mark túl sokat mondott, mert nem megy neki jól a munka, de én tudtam, hogy azt mondta, amit gondol. És igaz, neki családja van, saját szülei, akiknek segítenie kell, én meg itt vagyok a nyugdíjammal… Egyrészt megérdemlem, hogy segítsek a lányomnak, de mivel ez zavarja a boldogságát, talán vissza kellene mennem dolgozni, amíg befejezem a házzal. Akkor mindenre van elég pénzem, de amíg az építkezés folyik, addig magamnak kell előteremtenem a pénzt.
