Amikor Alice kétéves volt, az apja elhagyta őket. Az anyja egy bölcsődében dolgozott dadusként. Szegényesen éltek. Alice minél előbb férjhez akart menni. Az anyja képes volt jó nevelést adni neki: a lánya elvégezte az intézetet.
– Hozzámegyek egy gazdag férfihoz, spórolok egy lakásra, aztán elhagyom – mondta az édesanyjának. Alice hamarosan férjhez ment. Pontosan tudta, hogy a férje csak magának fog élni, és semmit sem fog otthon csinálni. Legalább saját vállalkozása volt, és Alice tisztességes összeget tudott megtakarítani. Arról álmodott, hogy saját lakása lesz. Amint összegyűjti a pénzt egy lakásra, elhagyja a férjét. Tartásdíjat is kérne a házassága alatt született két fia után.
Tíz évvel később Alice megvásárolta az áhított lakást, és az anyja nevére íratta, és rögtön ezután beadta a válókeresetet. Legidősebb fia ekkor nyolcéves volt. A válás után boldog új élet elé nézett. Nem számolt azonban azzal, hogy a férje egyáltalán nem volt bolond.
Hét meglepődött. Milyen pénzből vette az anyós a lakást? Hiszen mindig sírt, hogy nincs elég pénze az ételre. Panaszt írt az adóhivatalnak és a rendőrségnek az anyósa miatt. Elkezdték behívni kihallgatásra. Az asszony mentegetőzött, ahogy tudott, mondván, hogy a bátyja cégének dolgozik. Alice volt férje ellenőrzést szervezett. Ezt követően a céget bezárták, és nagy összegű bírságot szabtak ki. A nagybátyám mindenért Alice-t hibáztatta.
Elvesztette miatta a vállalkozását, és a felesége elhagyta. Ez az egész idegőrlő felfordulás Alice édesanyját megbetegítette, ezért a lánynak fel kellett mondania a munkahelyén, és hozzá kellett költöznie, hogy ápolja az édesanyját. A volt férj engedményeket tett, visszavonta minden követelését, és azt mondta Alice-nek, hogy már mindent kifizetett. Egy idő után Alice fiát lopáson kapták. A volt férj nem hagyta annyiban a dolgot, beperelte a volt feleséget. Bebizonyította, hogy a nő nem teljesítette szülői kötelességeit, és elvette tőle a gyerekeket. Most már Alice is fizet gyerektartást.
