Max még a közeli barátai számára is komolytalannak és felelőtlennek tűnt, túlságosan komolytalannak ahhoz, hogy bármit is rábízzanak a következményektől való félelem nélkül. A tisztán férfi baráti körben biztosak voltunk benne, hogy ő még elmegy és elmegy, de hirtelen mindannyiunk közül ő volt az első, aki megnősült. A felesége nagyon kedves volt, sokat foglalkozott Maxszel, mindent megtett érte. Volt, hogy sokáig nem tudott dolgozni, de a nő nem zavartatta magát vele, mindent kihúzott a fizetéséből, és úgy kényeztette, ahogy szerintem egy férfinak el kell kényeztetnie egy nőt – vacsorák éttermekben, drága és érdekes randevúk, hétvégi kirándulások a közeli városokba sétálni. Még azután is, hogy Maxot szó szerint elhurcolták a munkába, nem volt szüksége arra, hogy pénzt költsön a feleségére, hiszen az el tudta látni magát, és talált egy fiatal barátnőt, akire költött. Legjobb barátként tisztában voltam vele, de nem támogattam a megcsalást.
– Egyáltalán nem volt megcsalás, csak együtt lógtunk. Olyan, mintha a lányom lenne, vagy mintha a húgom lenne – mondta először Max.
Eleinte sokat beszélt arról, hogy “nem szerető”, minden baráti találkozón megemlítette őt, de aztán hirtelen elhallgatott. Amikor az egyik srác megkérdezte tőle, hogy mi van a szeretőjével, és hogy szakított-e, Max titokzatosan azt válaszolta: “A boldogság szereti a csendet.
Már akkor tudtam, hogy komolyabbra fordultak a dolgok közöttük, de hogy mennyire, azt csak akkor vettem észre, amikor a felesége utolérte őket. Sokat dolgozott minden negyedév végén, és későn jött haza. Max
ezt kihasználta, így ő a szeretőjéhez ment, a nő pedig az övéhez. Olyan környékeken sétáltak át, amelyeket Max jól ismert, ahol ő is sétált a feleségével, és az egyik szomszéd felismerte őt. Elmondta a feleségének, hogy a férje egy lánnyal sétálgat, és hazaviszi.
Az asszony nyilván szándékosan kérte, hogy korábban távozhasson a munkahelyéről, de nem szólt Maxnek. Gondolta, hogy otthon elkapja őket, de a szupermarketben összefutott velük.
Max azt mondta, hogy még soha életében nem látta a nőt ilyen dühösnek. Ráöntött egy zacskó tejet, tojással dobálta meg a szeretőjét, majd távozott, és megfizettette velük a rendetlenséget. Mire Max
hazaért, több bőrönd várta őt. A nő nem volt hajlandó meghallgatni a magyarázatát, és egy hét után sem nyugodott le, akárhányszor kopogtatott is az ajtaján. Így Max most ideiglenesen egy szállón lakik, és reméli, hogy a bíróság rákényszeríti őket a lakás felosztására, aminek köszönhetően lesz némi pénze egy saját lakásra.
És szerintem nem kapott eleget. Nem tanult semmit, és egyáltalán nem fél attól, hogy elveszíti a feleségét. Jól szórakozik azon, hogy a nő elkapta őket, és cirkuszt csinált a szupermarketben.
– Most már nem fog tudni bemenni oda – nevet Max, mintha egy átveréssel dicsekedne. – Próbálja csak meg, ott mindenki jól emlékszik rá…
