– Már nem bírom tovább. Nem tudok rád nézni! – mondta a férfi, aki leült a vacsorához, és kiesett a kezéből a kanál.
– Mi a baj? – a nő felvette a kanalat a földről. – Rosszkedvű vagy, vagy mi van?
– Mi köze van a hangulatnak ehhez? Nézz magadra a tükörben! Nem akarsz olyan lenni, mint régen?
– Három hónapja szültem. A súlyom nem fog olyan gyorsan lemenni. Persze, hogy próbálkozom, és mindent megteszek – válaszolta az aggódó feleség, miközben megigazította a köntösét.
– De úgy tűnik, nem megy! Próbáltál már kevesebbet enni? Nem is tudunk együtt elmenni, szégyellem, ha rád nézek.
– De ez csak átmeneti, hát nem érted?” – az asszony védekezett, ahogy csak tudott, egyre inkább feltűnt neki férje rideg hozzáállása, úgy gondolta, férje féltékeny a gyerekre, és nem várta el a vallomását.
– Ó, kinek mondod ezt el? Ha most nincs változás, holnap sem lesz! Még aludni sem tudok veled! Azt hiszem, vége van. Beadom a válókeresetet. Különben is, találkoztam már valaki mással, karcsú, szép, nem olyan, mint te – mondta a férfi.
– Ó, szóval szerinted ő is ilyen karcsú lesz, amikor megszüli a gyerekedet? Tévedsz! – a nő alig tudta visszatartani a könnyeit.
– És nem kell majd szülnie! Majd mi elvisszük a fiunkat! Lakás és munka nélkül nem fogtok neki jövőt biztosítani. És a barátom mindent meg tud csinálni! Ebben biztos vagyok.
– Nem mondok le a fiamról! – kiabált. – Ha el akarsz menni – tűnj el! És ne mozdítsa el a gyermekemet!
– Ó, mi közöd hozzá, hogy eldöntsd? Ne légy nevetséges!” – A férfi gúnyosan elmosolyodott, és elhagyta a házat.
Aznap este virágokkal állt új szerelme ajtaja előtt.
– Egyszerűen gyönyörűen nézel ki! Ezeket neked hoztam!
– Köszönöm szépen! Gyere be – mondta a lány boldogan -, még nem készítettem el a vacsorát, várj egy kicsit.
A férfi bement a szobába, bekapcsolta a tévét, és fél óra múlva már az étkezőasztalnál ült.
– Nem tudom, hogy ízleni fog-e, de megpróbáltam – a lány egy tányér nem túl finom ételt tett szerelme elé, de a férfi nem mutatta.
– Ez nagyon finom! – hazudta, mert hozzászokott a felesége finom ételeihez. – És ma beadtam a válókeresetet! Most egy komoly kérdésem lenne önökhöz. Hozzám jössz feleségül?
– Igen – nyikkantotta a szőkeség a boldogságtól, és a férfi nyakába borította a karját. – Nekem is van valamim a számodra! Terhes vagyok!
– Mennyi idős vagy?” – a férfi nem mozdult.
– Hét hetes – felelte a szeretője aggódva.
– Az jó, még van időnk. Holnapra kérek neked időpontot a klinikára!
– De én gyereket akarok!
– Szóval meg fogod szülni! Elveszem a fiamat a feleségemtől!
– A gyerekemet akarom. Velem és veled!
– Végeztem a gyerekekkel. Nekem már van egy. Nem sajnálod az alakodat?
– Takarodj innen!” – mondta kővé dermedt arccal.
– Mi az?
– Azt mondtam, kifelé! Menj vissza a feleségedhez, mielőtt elküld. Nem akarlak többé látni!
A lány reakciója meglepte a férfit, nem értette, miért olyan dühös, hiszen ő a legjobbat akarta. De felismerve, hogy itt a vége, hazatért. Kinyitotta az ajtót, és halálos csendet hallott.
– Tényleg alszanak?
Bement a hálószobába, de nem volt ott a kiságy. A polcokon nem voltak ruhák, és az asztalon ott volt egy üzenet a feleségétől:
“Elválok tőled, de a fiam minden körülmények között velem marad. Vannak olyan embereim, akik mindig segíteni és támogatni fognak. És nem mondtam neked, de van hol laknom, örökséget kaptam. Szóval nem kell aggódnod! Soha nem bocsátom meg neked azokat a sértéseket és támadásokat a fiam ellen! Viszontlátásra!”
A férfi elismeri a bűnösségét?
