Az én Rebeccám már nem húszéves, de még csak nem is harminc, mégis nagyon meleg és bizalomteljes a kapcsolatunk. Apaként mindent elmond nekem, és általában én is elmondom neki. Így általában tudom, hogy mikor és miben beteg az unoka, mikor van a vejem nyaralni, sőt, még Rebecca barátnőiről is tudok némi pletykát. Nincs sok mondanivalóm, de nemrég találkoztam ezzel a nővel. Nemrég költözött a szomszéd házba, és akkor találkoztunk, amikor a postán a nyugdíjunkért álltunk sorba. Szerintem neki is ugyanúgy tetszem, mint nekem ő, de mivel még nem beszéltünk róla, féltem elmondani Rebeccának is.
Egy péntek este a lányommal éppen telefonon beszélgettünk, amikor Monica, ugyanez a szomszédasszony becsöngetett az ajtón. A lányomnak azt kellett mondania, hogy öt perc múlva visszahívom, de nem tudtam visszahívni – friss forró pitét és jó társaságot vártam. Leültettem Mónikát egy teára, elbeszélgettünk a dolgokról, és nem hallottam a telefont, az előszobában hagytam. Butaságom és süketségem megrémítette Rebeccát. Azt hitte, hogy valami történt velem, mentőt hívott, és a vejével odasietett hozzám.
Mónikával a konyhában ültünk, pitékkel tántorogtunk, amikor a lányom berobbant az orvosokkal. Ekkor éreztem magam igazán rosszul.
– Apu, mi tartott ilyen sokáig, hogy válaszolj? Attól féltem, hogy a szíved hevesen ver – szidott meg utána Rebecca, és oldalra pillantott Monicára.
Amikor a nő kiment a mosdóba, a vejem és Rebecca kérdezgetni kezdte, hogy ki az, mióta ismerjük egymást, és miért hozta a pitéket. Zavarba jöttem, de be kellett ismernem, hogy a szomszédasszony, akivel mostanában sokat lógtam.
– Annyira kommunikál, hogy még a telefont sem hallottad – sóhajtott Rebecca, megrázta a fejét, de közben ravaszul elmosolyodott. – Oké, sajnálom, apa, hogy megzavartam és megzavartam a “kommunikációdat”.
A mindenit, még sosem éreztem magam ennyire kínosan, mint egy bolond. Olyan volt, mintha újra tinédzser lennék, és a saját lányom lenne a szülőm, aki rajtakapott egy randin.
Monica épp akkor tért vissza a konyhába, és nem hiányzott neki Rebecca célozgató hangja. Pitét hajtogatott vele a gyerekeknek, és Rebecca cserébe meghívta egy családi vacsorára, hogy “jobban megismerje”. Monica nem bánta. És amikor a gyerekek elmentek, és újra a konyhában ültünk, kifújva a mentőautó hirtelen látogatását, Monica megfogta a kezem, amitől még jobban elpirultam.
Most már biztosan mindent jelentenem kellett volna Rebeccának. Minden apróságról kihallgatna, és a csőbe visítana, örülve a viszonyomnak. És én… És mi lesz velem? Én is boldog lennék.
