– Drágám, én mindent megértek, a nagymamád beteg, egyedül maradt, nagypapa nélkül. De miért kellene nálunk élnie?! Éljen inkább anyukáddal, ő úgysem dolgozik, otthon marad. És lehet, hogy lesz egy gyerekünk, nem kell még egy teher ide!
– Hogy nevezheted őt így? Ő a nagymamám! Az én drága és szeretett nagymamám. Mindig is a barátom és támaszom volt. És anyám nem tud segíteni neki, tudod, műtét után van.
– Mennyire gyenge az összes rokonod, miért beteg mindannyian? Tegyük a nagymamát idősek otthonába? Mindent én fizetek. Megkeressük a legjobbat, mint egy üdülőben!
– Anyám akár árvaházba is adhatott volna. Gondolj bele, mennyi ideje van még hátra? Az ilyen gyenge szívű emberek nem élnek sokáig. Hadd élje utolsó éveit egy szerető családban! Nekünk egész életünket nélküle kell leélnünk. Addig is, csak legyünk türelmesek. És szeretni fogod őt, meglátod! Ő egy bájos nagymama, humorral!
– Az öregek büdösek! Nem akarom, hogy a ruháim húgyszagúak legyenek!
– Felfogtad, hogy egy nap a gyerekeid is ugyanezt fogják mondani rólad?
– Én még nem tartok ott. Addig is normális életet akarok élni, nem pedig egy büdös öregasszonnyal.
– Oké, ennyi elég volt. Tudod mit, pakolj össze és menj. A nagymamám egész életemben gondoskodott rólam. És te úgy viselkedsz durván, hogy nem is ismered őt! Még csak el sem mentél meglátogatni őt velem!
– Elmenjek?! A nagyit választod helyettem?
– A családot választom. A szeretetet és a hűséget választom. Te pedig a büdös ajánlatoddal mész.
Még aznap elment.
Laura hazavitte a nagymamáját, és bár hiányzott neki a férje, minden nap rájött, hogy helyesen cselekedett. A nagymama egyre rosszabbul volt.
De igyekezett vidám lenni, és folyamatosan megköszönte az unokájának a törődést. Emlékeztek a gyermekkorukra, a nagyapára, a szülőfalujukban tett sétákra …
A nagymama egy hónap múlva hunyt el. Békésen elaludt, lefekvés előtt megcsókolta Laurát. Boldog volt, hogy ennyi időt sikerült együtt tölteniük a halála előtt.
Laurának nagyon hiányzott a nagymamája. Gyakran meglátogatta édesanyját, aki már majdnem felépült a műtétből. Nagyon hálás volt, hogy Laura a végsőkig gondoskodott a nagymamájáról.
Laura hamarosan férjhez ment, és egyáltalán nem zavarta, hogy a férje a nagymamájával élt, aki idős, beteg, de nagyon kedves és aranyos volt. Barátok lettek, és néha úgy tűnt neki, hogy a nagymamája néz rá azokkal a bölcs öreg szemekkel…
Ön szerint Laura jól döntött?
