Egy kolléganő fiának meg kellett házasodnia, amikor kiderült, hogy a lány babát vár. Mindketten fiatalok voltak, felkészületlenek a felelősségre és a gyerekekre. És ha a fiú valahogy mégis elképzelte a házaséletet és az apaságot, nem is az anyja és az apja segítsége nélkül, a lány mindentől félt, és nem akart felelősséget vállalni. Az emberek azt mondták, hogy a baba születése után majd felébrednek az anyai ösztönei, és belevág, de semmi ilyesmi nem történt. Igyekezett kevesebb időt tölteni otthon, kevesebbet látni a síró lányát, a nagymamára és a férjére bízta.
Egy nap egyedül maradt a babával, mert a rokonai üzleti úton voltak, és a kislány magas lázzal küzdött. Az anyja észre sem vette, hogy a lánynak melege van, csak a nagymama vette észre, amikor hazajött a klinikáról, hogy a baba ég. Ő hívta a mentőket. Az orvosok napokig próbálták gyógyítani a babát, de az anyát ez nem érdekelte. Meg sem próbálta megmenteni a lányát, vagy legalább a kórházban vele maradni, a nagymamára bízta a dolgot.
A férjemmel botrány volt emiatt, őt hibáztatta, hogy majdnem elvesztették a lányukat, ő meg azt mondta: “Ha elvesztették volna, nem baj, akkor kevesebb baj lett volna”.
Válás következett, egyedül nevelte a gyereket. Ahogy teltek az évek, az apa egyedül boldogult a lányával, de nagyon beteg lett. Anyám nagyon idős volt, nem sokat tudott segíteni egy nyolcéves gyerekkel, így a kórházban találkozott a volt feleségével. Ő ott ápolónő volt. A korai házasság és a gyermekvállalás nem tette lehetővé, hogy az áhított egyetemre járjon, azzá váljon, amiről álmodott, és tisztességes állást kapjon, és miután elvált, el tudta érni. Most a szülészeten dolgozott, és minden új életet szentnek tartott.
Hosszasan beszélgettek a volt férjével, a lányáról is, majd egy kérés csúszott a beszélgetésbe:
– Gyere vissza! Az anya nem tudja egyedül felnevelni a lányát. Senki sem tudja, mennyi ideje van még hátra, és ha mindketten nem éljük túl, a kislány árvaházba kerül. Úgyhogy kérlek, gyere vissza.
Mintha csak egy ilyen ajánlatra várt volna. Azt mondta, hogy még át kell gondolnia, de a nap végére beleegyezett. Az anyósa eleinte rosszul bánt vele, sokkal rosszabbul, mint a házasságuk elején, de miután észrevette, hogy a menye mennyire megváltozott, megnyugodott, és szelídebb lett. A férj felépült, hazajött, újra sok munkát vállalt, és a lány egyre gyorsabban vált “mama lányává”.
Senki sem tudja, hogy az emberek hogyan tudnak megváltozni, és merre fordul az élet. Úgy tűnik, mintha egyenes út lenne, de egyesek számára ez egy körút, amelyen köröznek és köröznek, amíg újra össze nem ütköznek.
