– Ó, micsoda emberek!” – vigyorgott a férfi, amikor meglátta régi ismerősét. A nő összerezzent, és leejtette a fagylaltcsomagot a kezéről. “Rosszul nézel ki, barátom. Nem sminkelve, valami ronda melegítőnadrágban… Soha nem engedted meg magadnak, hogy így nézz ki velem.
– Tévedsz – mosolygott a nő, és keresett valakit a pénztárnál.
– Nem, nem tévedtem, kedvesem – lépett közelebb a férfi, felkapott egy csomag fagylaltot, és a zavart nő kezébe nyomta – Hogy téveszthetnélek össze valakivel? Elvégre öt évig éltünk együtt.
– Nem ismerem magát – próbálta megkerülni a nő a férfit, de a férfi nem engedte át.
– Ne viselkedj úgy, mint egy gyerek. Nem hiányoztam neked?
A nő mindent megtett, hogy uralkodjon magán. Természetesen ismerte ezt a férfit. Egyszer hozzá akart menni feleségül, a szertartás időpontját kitűzték, az éttermet megrendelték… De egy héttel az esküvő előtt a nő későn jött haza, és látta, hogy a férje nem unatkozik. Aztán kiderült, hogy ez a hölgy nem az első.
– “Te minden nőt zaklatsz, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés?” – kérdezte szarkasztikusan a nő, karját a mellkasán összefonva: – Nincs feleséged?
– Ó, örülök, hogy megkérdezte – mosolygott a férfi, elégedetten egykori barátnője reakcióján -, egy hónap múlva férjhez megyek. Add meg a címed, és küldök neked meghívót.
– Ilyen boldogság nélkül is elboldogulok – végül a nő meglátta az igazit, és intett a kezével, magára vonva a férfi figyelmét.
– És te, ahogy látom, egyedül vagy? Megbánta elhamarkodott döntését? Most már együtt élnénk, talán gyerekünk is lenne …
– Egy gyerek nem kutya, hogy legyen – válaszolta élesen a nő, és finoman mosolygott a hozzá közeledőkre. Egy kétéves kislány, nem több, mint kétéves, nyújtotta felé a kezét.
– “Valami baj van?” – kérdezte a férfi, miközben átadta a kislányt az anyjának.
– Nem, minden rendben van. Éppen fagylaltot választottam a lányomnak. – Az asszony megigazította a lánya sapkáját. – Húst választottál? Vagy el kell mennünk egy másik boltba?
– Elmegyünk egy másikba, itt már minden elfogyott. Itt az ideje a grillezésnek, mit mondjak.
– Várj, még nem fejeztük be a beszélgetést – szakította félbe a beszélgetést egy férfi, aki nem szerette, ha nem veszik figyelembe.
– És maga, elnézést, ki maga? – a férfi, aki odalépett hozzá, meglepetten nézett rá. – És mit akar a feleségemtől?
– Semmit, a férfi csak tévedett – sietett közbe a nő, nem akarta folytatni a beszélgetést. Szeretett volna minél messzebbre menni, és elfelejteni ezt az embert, mint egy szörnyű álmot.
– Várjon – mosolyodott el hirtelen a férfi, a “járókelőre” pillantva – Nem az exed az? Tudod, az, aki közvetlenül az esküvőd előtt egy másik nőt hozott a hálószobába? Akkor köszönetet kell mondanom! Ha nem lettél volna ilyen bolond, soha nem találkoztam volna a feleségemmel! Szóval, köszönöm, haver!
A férfi szándékosan hangosan beszélt, mert látta, hogy a többi vendég is hallja a beszélgetésüket. Néhányan közülük nyilván ismerték őt, és most halkan nevettek a kipirosodott arcán. Különösen figyelmes volt egy látványos szőke, kezében egy zacskó almával.
– Ez már régen volt, és nem igaz! Csak téged szeretlek, és soha nem csaltalak meg!
A férfi elégedetten nézte a boltból távozó párt. Majd derékon ölelte szeretett feleségét, lányát arcon csókolta, és megkérdezte:
– Nos, menjünk egy másik boltba? Szeretnék egy kis kebabot…
