Az én Máriám mindent nagyon magára vesz. Rengeteg saját gondja és komplexusa van, és a gyermeke születése után ezek még inkább felerősödtek. Nem elég, hogy apukám már korábban is “teltnek” nevezte, de volt lelkiismerete “kancának” nevezni, amikor velem és Mária szüleivel eljöttek érte és az unokájáért a szülészetről.
A feleségem nagyon megsértődött ezen. Láttam rajta, hogy nem nagyon örül neki, és most ez. Mária nagyon megsértődött, sokat sírt emiatt, extrém diétákkal kínozta magát, és emiatt korán elment a tej. És ez csak további gondot jelentett nekünk, mint fiatal családnak egy pici babával.
Én kiálltam a feleségem mellett, azzal érveltem, hogy az apának bocsánatot kellene kérnie, de nem akart. Veszekedtünk telefonon, és ennyi volt. A büszkeségem nem engedte, hogy felhívjam, neki pedig nem volt elég lelkiismerete ahhoz, hogy megtegye az első lépést. Majdnem két hónappal később hívott fel. És nem bocsánatkérésért. Miközben a Máriám szenvedett, ő azért hívott, hogy megtudja, mit veszek anyámnak a születésnapjára. Mert készített neki egy ajándéklistát, és ő egyedül nem engedhet meg magának mindent. Azt akarja, hogy én adjam össze a pénzt.
És azt akarom, hogy kérjen bocsánatot a feleségemtől, és viselkedjen rendesen. Szerintem ez sokkal egyszerűbb, mint pénzt kérni tőlem. Anyám tudja, hogy a gyerek és én nem tudunk neki többet adni, és apámnak volt annyi esze, hogy tőlem kérjen. Gondolom, úgy gondolta, hogy lehiggadtam, és nem várunk több bocsánatkérést. Mindig gondolkodás nélkül kirohan valamit, és nem veszi észre, hogy ez másoknak fáj és rossz következményekkel jár.
