Miután megnősültem, rögtön szülési szabadságra mentem. Eltelt három év, a fiam óvodába megy, így elhatároztam
– Hát lányom, ne tedd – ijedt meg az anya. – Hová tegye, mit várjon még. Vettünk egy ruhát.
– Ó, szép lakás, szép. Gondolkodom rajta, hogy a fiamnak is veszek egyet. És mennyit fizetsz havonta?”
– Ezt a gyűrűt Denis adta nekem. Nagyon drága lehetett, mondtam neki, hogy ne vegye meg, de ő mégis megvette.
Nincs lelkiismereted, lányom! Hogy egy idegent hagysz a saját húgoddal élni! Miután a nagybátyám másfél
Anyósommal nem tudtunk kijönni egymással. Eleinte megpróbáltunk együtt élni, de csak az első hónapot
Aztán bementem a kórterembe, és láttam, hogy anyám az ágyon fekszik… – Fiam, gyere gyorsan
– No puedes envidiarme -dijo el gordo-. Eso es porque tengo qué comer. Mi madre me da de comer bien.
– Hija, cariño, vete a vivir con la abuela y el abuelo, y yo encontraré un papá y estaremos juntos
– Abuela, ¿nos lees un cuento sobre un pequeño reno? – preguntó el nieto más pequeño. “